„– Schiffer András LMP-s képviselő azzal támadta meg önt tegnap a köztévében, hogy miért akar antikommunistaként feltűnni, miközben a nyolcvanas években a szovjet pártfőtitkárt látta vendégül. Így volt?
– Soha nem fogadtam a szovjet pártfőtitkárt, soha nem találkoztam vele, bármikor járt is Magyarországon. Ez hazugság és nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás. Mindenképpen helyreigazítást követelek Schiffer Andrástól. Ha nem tesz ennek eleget, kártérítésért is beperelem.
– Mostanában miért akar antikommunistaként feltűnni? – hogy ismét Schiffer szavait citáljam.
– Soha nem voltam se MSZMP-, se KISZ-tag, sőt még úttörő sem, amit Schiffer András és felmenői, a diktatúra működtetői, vezető posztokon dolgozó nagyapja, Schiffer Pál és dédnagyapja, Szakasits Árpád, nem mondhattak el magukról. 1963-ban érettségiztem, és utána jelentkeztem is az egyetemre, a pontszámom megfelelő volt, tehát fel kellett volna venniük, de »hely hiányában« nem lehettem egyetemista. Ez a »hely hiányában« az akkori kódolt nyelven azt jelentette, hogy akárhányszor is jelentkezem, a megfelelő pontszámaim ellenére sem vesznek fel nappali tagozatra. A Kádár-rendszerben ugyanis származásom miatt nem felelhettem meg a kommunista felsőoktatás számára. (...)
– Mit gondol Schiffer András politikai hitelességéről?
– Azt nagyon becsülöm, hogy a családja kommunista hátterével ma antikommunistának tartja magát. De mégis úgy gondolom, az elnyomó, embereket tönkretevő és kivégző diktatúra működtetőinek unokái ne a politikai, hanem a polgári pályán helyezkedjenek el. Politikusként ugyanis nagyon könnyen bármilyen, főleg a múlt tisztázásával kapcsolatos indítványuk hiteltelenné válhat. Rájuk vetülhet a gyanú árnyéka, hogy esetleg nem őszintén beszélnek.”