Legény a gáton

„Hogy ki lesz a legény a gáton, az hamarosan kiderül: az árfolyamgátat igénylők arányáról és számáról ugyanis erősen megoszlanak a vélemények. Mindenesetre, ha a több százezer devizahiteles fele bejelentkezik az új mentőprogramba, az családi, banki és állami oldalon is csitítja a kedélyeket. Ezzel együtt a végtörlesztés és az árfolyamgát segíti, de nem oldja meg a magyar gazdaság devizakitettségének gondjait – a Magyar Nemzeti Bank illetékese szerint csak újraosztja a terheket a háztartások, az állam és a bankok között. További gondot jelenthet, hogy ma még nem tudni, mekkora veszteséget okoz az árfolyamgát a hitelintézeti szektornak. Ha kiugróan nagy lesz a bankok vesztesége, akkor lőttek a hitelezésnek, amely jelentős fékezőerő a gazdasági növekedés terén.

A makrogazdasági kilátások pedig alapból tűnnek kedvezőtlennek: a Széll Kálmán-terv még hosszú távú szerkezeti intézkedéseket tartalmazott, de az idei költségvetés lépései, bár jelentősen javítják a bevételeket, inflációt gerjesztenek, és nem járulnak hozzá a hosszú távú bővülő trend javításához. Az idén pedig a legjobb esetben is csak stagnálásra, esetleg kisebb visszaesésre lehet számítani.

A mostani, nyolcvan százalék körüli államadósság szinten tartása ilyen növekedési kilátások mellett is csak úgy lehetséges, ha a kormány többletet ér el a büdzsében, ez azonban már rövid távon is fenntarthatatlan. Vagyis a magyar gazdaság, miután a háztartások, a vállalatok, az állam és vele együtt az önkormányzatok adósságaik törlesztésén munkálkodnak, csak az exportra tud építeni.”