„Az úgynevezett digitalizált világ az örökléttel egyenértékű sok mindenki szemében. Mert hiszen akármikor, akárhol, akármihez hozzáférhetünk a HÁLÓn, az ott van és ott lesz! A könyv, a papír elég, víz emészti el, penész falja föl –, mennyivel jobb a numerizált halhatatlanság!
A régi magyar irodalom professzorától hallottam, olvastam először a „le/bedigitalizált világ” mulandóságáról. Mert azt tudjuk, hogy a fél évezrednél vénebb könyvek máig kitűnő állapotban vannak; jól őrzik tartalmukat. A közelmúltból pedig csak egy ismert példa: a Népköztársaság állambiztonsági adattárának számítógépes adattároló mágnesszalagja elég nehezen volt leolvasható –, az már más kérdés, hogy most sem hozzáférhető; az ok politikai szoftverhiba. De, Kedves Olvasó, Ön el tud olvasni hirtelenjében egy 5 1/2-es floppyn őrzött szöveget?
A nemzeti örökség digitalizálható részét –, nem minden az,; a többség valamilyen módon igen –, meg kell őriznünk és hozzáférhetővé kell tennünk. Nekünk, magyaroknak, de nem csak a magyarok számára, hanem mindenkinek. Más nem fogja elvégezni ezt a feladatot.”