Összefogásra ítélve

„A még a lisszaboni szerződésben rögzített európai polgári kezdeményezés révén beleszólhatunk az európai ügyekbe. Feltéve, ha a tagállami népszavazások mintájára olyan polgári bizottságot tudunk szervezni, amely legalább hét olyan személyből áll, akiknek legalább hét különböző tagállamban van lakóhelyük. A kezdeményezést az EU legalább hét tagállamában legkevesebb egymillió polgárnak kell támogatnia. Látszólag egyszerű eljárásról van szó, amelynek a célja egyértelműen az, hogy az uniós jogalkotásba bevonja az állampolgárokat. Az állampolgári kezdeményezés egyik szülőatyja úgy fogalmazott, hogy ezzel a civil társadalom az Európai Parlamenttel egyenrangúvá emelkedett. Jürgen Meyer professzor szerint ezáltal az államok Európája a polgárok Európájává alakul.(...)

A sikerig meglehetősen rögös út vár a demokráciában hívő, s a nehézségektől meg nem rettenő kezdeményezőkre. A legtöbb esetben nagy eséllyel borítékolt a bukás, egy komoly haszna azonban így is mindenképpen lehet a próbálkozásnak. A kezdeményezések győzelemre viteléhez ugyanis nélkülözhetetlenek a szövetségesek, s így ez jó terep lehet a gyakorlatszerzésre. A Tőkésék előtt álló első akadály például már a nemzeti összefogás megteremtése, s csak ezután lehet támogatókat keresni a nemzetközi porondon. Ezek a gyakorlatok összecsiszolhatják régiónk egymással szemben sok történelmi sérelmet felhalmozott népeit is. Az EUobserver úgy tudja, hogy az első érvényes polgári kezdeményezés a vízkészlet megóvását tűzi ki célul, s olyan jogszabályokat sürget, amelyek megakadályozzák a vízkészlet magánkézbe adását, és deklarálják a vízhez való hozzáférést mint alapvető emberi jogot. Nemes cél, amiért már érdemes összefogni s felülemelkedni a partikuláris érdekeken.”