Sokat kockáztat az Édennel a Viasat

„Az Éden varázsát a felületes szemlélőnek a kockahasú és kerekseggű szereplők adják, csak jobb hetente négyszer egy órában fürdőruhás játékosokat nézni, mint a hálós atlétás szomszédot, amint éppen a konyhakertben abajgatja a paradicsomot, de ez csak a felszín. A műsor pont attól érdekes, amitől a Való világ nem annyira érdekfeszítő: a játékosoknak egy percig sem kell törődniük a közönség reakciójával, mire az első adás képernyőre kerül, már megvannak a nyertesek, tehát csak és kizárólag az számít, hogyan viselkednek egymással, figyelembe véve azt, hogy ha a tavalyi formátumot követik a készítők, akkor a döntőbe jutáshoz szükség lesz majd azokra a játékosokra, illetve szavazatukra, akik nem egyszer a döntősök jóvoltából voltak kénytelenek távozni.

Az Éden hotel ugyanis egy nagyon egyszerűnek tűnő alapötletre felépített, igen összetett szociológiai kísérlet, amit magányos harcosként nem lehet megnyerni. Az alapfelállás az ugye, hogy öt nő és öt férfi beköltözik egy hotelbe, ahol 4 naponta párt kell választaniuk maguknak, és akinek nem jut, az hazamegy. Ehhez, mármint ahhoz, hogy páratlanul legyenek a versenyzők, a készítők ún. csábítókat küldenek be a villába, akik a már létező párok szétrobbantásával próbálnak bent maradni a pikszisben. A végére egy pár marad, akik nyernek 25 millió forintot. Mivel a beköltözős része elég kiszámíthatóvá válik a játéknak, a formátumban más szabály nem is nagyon szerepel, azaz a szerkesztők akkor és úgy nyúlhatnak bele a játékba, ahogy akarnak, ha szét akarnak szedni egy túl erős párost vagy szövetséget, bármikor megtehetik.”