Nehezemre esik nemet mondani

„A telefon megcsörrent, és válogatásra hívtak. Gondolom, tágra nyílt a szemed.

Először azt mondtam, hogy bocsánat, én ehhez nem értek! Miért én? Tessék? Micsoda? Aztán megnyugtattak, hogy ez egy casting, majd meglátjuk, hogy megy vagy nem. Végül azzal nyugtattam magam, hogy ez még tényleg nem jelent semmit.

Anno a Beugrónál is volt benned bizonytalanság.

Igen, ugyanígy, de közben ezzel együtt vonzott a kihívás is, éreztem, hogy motoszkál bennem a kíváncsiság, hogy valami olyan jöhet, amit még nem csináltam. Persze ettől még ott volt bennem egy határtalan félelem, hogy az egészről fogalmam sincs. Aztán teltek a hetek és egyszercsak felhívtak, hogy rám esett a választás. Akkor azt éreztem: én nem vagyok normális! De komolyan. Eszemnél vagyok? Hogy kerülök én ide? Az első felvétel előtti este azon gondolkodtam, hogy a destruktív szorongást válasszam, vagy az inspiráló izgalmat? Tudod, ez egy pengeél, nem mindegy, merre billensz. Nagyjából ugyanabból táplálkozik mind a kettő, csak az egyik gúzsba köt, lebénít, a másik pedig inspirál és épít. Amikor másnap fölébredtem így figyelgettem magam: tulajdonképpen jó kedvem van - ez jó jel! Aztán elindultam, fodrász, smink stb., és egyre kevésbé voltam feszült. Fura volt. Amikor már be kellett ülni a tömegbe - érdekes -, akkor nyugodtam meg teljesen: nincs mese, ez most már van! Ezt most már csináld! Bejött az első ember a színpadra, és megszűnt minden. Már csak ő létezett.

Szerintem te nem az a típus vagy, aki keményen kritizál, vagy meg akar bántani bárkit is. Márpedig itt ítéleteket kell hozni. Ezzel számot vetettél?

Igen. Nekem nehezemre esik »nem«-et mondani. Pont ezen gondolkoztam, hogy azok a dolgok, amiket az élet hoz, azok mindig akkor jók, ha én magam tanulok belőle. Tehát például kimondanom azt, hogy »nem« - ez egy feladat. Arra jutottam, hogy a legfontosabb az - és nincs is más választásom -, hogy meg kell tisztelnem mindenkit azzal, hogy őszinte vagyok. Teljesen mindegy, hogy igent mondok, vagy nemet. Különben csak maszatolok, és nincs annál rosszabb.”