Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
A jelenlegi sajtó/média számára a primer feltétel adott: Magyarországon mindenki arról ír, amiről akar. A szekunder (üzleti) feltétellel azonban tragikus gondok vannak.
„Az a sajtó-/médiavállalkozás pedig, amelyik kellő - független piaci szereplőktől származó - bevétellel rendelkezik, szabad. Ezért arról írhat, ami az olvasókat legjobban érdekli, s nem arról, amiről befolyásos gazdasági-politikai körök szeretnék, hogy írjon. Ha ugyanis utóbbit teszi, már nem mondható szabadnak, sőt.
Egy lapnak tehát elsősorban rengeteg olvasó kell, akik miatt sok a független hirdető - s akkor az újság (már ha normális a tulajdonos) saját, jól felfogott üzleti érdekei miatt is arról ír, ami az olvasónak éppen fontos. Így tudja őket ugyanis megtartani.
Na, most a jelenlegi sajtó/média számára (bármit is hirdetnek egyes körök) a primer feltétel adott: Magyarországon mindenki arról ír, amiről akar. Csak rajta múlik, hogy eltalálja-e, miről és hogyan szeretne tájékozódni a nagyérdemű.
A szekunder (üzleti) feltétellel azonban tragikus gondok vannak.
A gazdaság romokban, fizetőképes hirdető alig, a befolyásos politikai-üzleti köröktől való függetlenség ígyhát lassan vágyálommá válik. A média a piacról egyre kevésbé tudja megszerezni azt a pénzt, ami a működéséhez kell. A vállalkozásoknak kevés a bevételük, így elsőként a reklámra szánt költséget húzzák ki az éves tervükből, ami teljesen érthető.