Nem azt mondták, Feri!

„Az LMP-nek igaza van, nagyon fontosak a munkavállalói jogok, csak egy picivel fontosabbnak tűnik, hogy lesz-e egyáltalán munka. Konkrétan miből fognak élni utódaink, ha egyszer a gyorsnaszád-gyártás és a szóvirágtermesztés befuccsol. Ez például egy olyan kérdés, amelyet közösen akár meg is vitathatnánk, akár népszavazás keretében, akár úgy, hogy összejövünk a Hűvösvölgyi nagyréten, persze vigyázva, hogy egyetlen virágot se tapossunk le. (...)

Végigpásztázva a termen amúgy is csupa világra rácsodálkozó, őszintén lelkesedő párttagot látni; hallani a most megválasztott szóvivő beszédét: „azt gondolom, hogy életünk döntő része bennünk zajlik, és nem a külvilágban. Azt hiszem, hogy jó gondolataink magok, melyeket, ha elültetünk, és kitartóan ápolunk, jó gyümölcsöt hoznak”, és nagyokat szippantani Csillebérc friss levegőjéből; és így elandalodva, kezd egy kicsit hasonlítani az élmény a 91-92-es Fideszre. Tombol a bázisdemokrácia, egy egészen képzett frakció ül benn a parlamentben, mindenki tűrhetően érzi magát – minden adott, hogy jöjjön egy erőskezű vezető, aki irányt mutat, és mindenki kedvét elcseszi.

Ám semmi jele az orbánviktorizálódásnak. Lehet, hogy megmaradnak a korábbi állapotban, csak kicsit demagógabbak, kicsit körülményesebbek, és jóval unalmasabbak, mint fiatal demokrata elődeik. Összességében azonban még mindig a legkevésbé kínos pártját alkotják az Országgyűlésnek. Kár, hogy nem értek velük egyet szinte semmiben.”