„A Kerektölgyes dűlő holdbéli tájhoz vált hasonlóvá. Persze, az ilyen tűz sok mindent meghagy maga után, mivel csak átfut a területen ahogy az első képen látszik. De a második kép tanusága szerint azért jópár odaveszhetett a tőkék közül, mert a száraz szőlőkéreg könnyen lángra gyullad és jelentős hőt leadva sokáig ég... Robi szerint a Kerektölgyes dűlőben jó esetben 20%-os kárra, tőkepusztulásra lehet számítani. Vagyis az általunk firssen metszett tőkék egyötöde nem hajt ki, elpusztul. Évek, évtizedek munkája vész kárba. A Kakasok dűlő alsó részén hasonló a helyzet...
Persze a gyomirtó nélkül, gyepesítéssel-fűkaszálással művelt szőlők felé akadály nélkül terjedt a láng, a szőlőt körülvevő szinte érintetlen növénytakaró télvégi száraz állapotában igen gyúlékony. Talán nem véletlenül vezettek be 10 nappal az eset előtt országos tűzgyújtási tilalmat... Valaki mégis tüzet okozott. Lehet, hogy csak a saját szőlőjében akarta elégetni a lemetszett venyigéit, lehet, hogy csak eldobott egy csikket, lehet, hogy szándékosan gyújtott alá a »gazos« szőlőnek - ez a végeredmény szempontjából teljesen mindegy...
És innen idézném a gazdát: »gondolkodjunk tovább normális öko felé mutató borokon? vagy fújjunk tele mindent gyomirtóval (a sivatag nem ég)? vagy szimplán lépjünk le ebből az országból?« Ez tehát az A, a B és a C verzió...? Mért nincs realitása egy optimistább D verziónak? Miért nem lehet ebben az országban társadalmi összefogással megakadályozni az ilyen eseteket? Mibe tartana a nemzet legértékesebb kincsei közé tartozó történelmi Tokaji Borvidék ökológiai művelésű szőlőit megvédeni a tűztől ebben a néhány tűzveszélyesen száraz hétben minden tavasszal? Miért kell mindig az őstermelőnek, a kisvállalkozónak, a kézműves borásznak elszenvednie a legnagyobb kárt? Mást nem zavar egy ilyen eset?”