„Bár az államilag finanszírozott helyek drasztikus csökkentésével és időzítésével nem lehet teljes mértékben egyetérteni, sokkoló hatása valamelyest rendet teremthet a rendszerváltás utáni felsőoktatás kaotikus állapotában. A mostani döntésekben ugyanis helyenként körvonalazódni látszik az, az elképzelés, hogy az államilag finanszírozott oktatást a legkiválóbb hazai egyetemeinkhez, a legtehetségesebb hallgatók képzéséhez rendelik.
Sehol a világon sincs elegendő pénz a felsőoktatásra. De amennyi van, azt megpróbálják rendkívül hatékonyan felhasználni. Hogyan? A legfontosabb szabály, amit alkalmaznak az, hogy az állami költségvetésből csak a legtehetségesebbek tanulmányait finanszírozzák, a legjobb egyetemeken. És nem keverik össze a »búzát az árpával«! Vagyis a teljesítmény-orientált társadalmakban csak az elitképzést finanszírozzák, elit tanári karral, elit professzori fizetésekkel. Nincsenek olyan hibrid egyetemek, mint nálunk, ahol az államilag finanszírozott diákok mellett költségtérítéses diákok is tanulnak nagy számban. A rendszerváltás előtt lényegében elitképzés folyt itthon is, de akkor csak az volt az egyetlen továbbtanulási lehetőség. Ma viszont a magán egyetemeken végzettek előtt is nyitva áll a tudományos életben, vagy a magasabb elméleti és gyakorlati tudást igénylő munkahelyeken történő elhelyezkedés. Vagyis nem jelent semmilyen hátrányt egy magán egyetemen szerzett diploma, legfeljebb költségesebb!