A demagógiától nem lesz több gyerek

„A családi együttélés minden körülmények között támogatandó, viszont akik összevont szemöldökkel vizslatják azokat, akik 23 helyett 35 évesen házasodnak, egyszerűen nem értik, nem ismerik azt a problémakört, aminek sok egyéb mellett »terméke« az úgynevezett kényszerszingli is. Súlyos tévedés azt gondolni, hogy az emberek pusztán az egoizmus–hedonizmus–individualizmus hármasának élve nem létesítenek a családalapításhoz átvezető tartós párkapcsolatot. Van ilyen is persze, ám a többség szeretetre, intimitásra és utódra vágyik. Téved, aki szerint baromi jó dolog »üres« lakásba hazamenni egy átdolgozott nap után, ami garantáltan nem a »nyolc óra munka…« hazug alapvetésén épül fel. A fiataloknak, vagy éppen a Ratkó-unokáknak egyáltalán nincs kedvük vigyorogni. Ám ebben a dimenzióban a politikának – még ha jók is a szándékai – semmi keresnivalója nincsen.

Ha valaki előbb együtt él valakivel három évet, és úgy mennek megesküdni a templomba, magánügy. Ha nem mennek, aminek ezer oka lehet, az is.

Mégis, e bizonytalansággal teli korszak szerencsére a büdös életben nem alakul vissza olyan archaikus képződménnyé, ahol komolyan értekezhet valaki arról, hogy a házasság előtti szexuális élet tabu és bűn. A társadalmak, így a magyar is, nehéz helyzetben vannak; megbolondult az iránytű, minden mozgásban van, ami adott esetben elviselhetetlen terhet jelent. Az itt zajló navigációban a politikának lehet helye, de csak mint másodtiszt.”