Kihívásnak tekintem

„- Az adott évjáratnak megfelelő általános koncepció mellett milyen szemlélettel írnád le a szőlőben zajló munkát?

- Ahogy egy bizonyos év szüreti döntéseinek meghozatalakor az évjáratra, úgy a metszésnél az adott tőke igényeire és lehetőségeire igyekszem maximálisan tekintettel lenni. A fürtválogatás sem úgy zajlik, hogy egy fix számot alkalmazunk, mert van olyan növény, amelynek sok a nyolc fürt, de akad olyan is, amely elbírja a tizenkettőt, és persze vannak tőkék, amelyek kettőt sem.

- Tudjuk, minden borász igyekszik optimális időpontban szüretelni, mégis jelentősek a különbségek. Hogyan fogalmazható meg, mi számít Neked optimálisnak?

- Mádon jellemzően az utolsók között fejezem be a szüretet. Általában egy-két hetes lemaradásban vagyok a többiekhez képest, részben valószínűleg ez teszi egyedivé boraink stílusát. Ez azonban nem azt jelenti, hogy én a többiekhez mérten túlérésben szüretelnék, egyszerűen mások a dűlőim adottságai, ez a tény pedig megváltoztatja a szőlő életének dinamikáját is. Én azonban ezt nem bánom, inkább kihívásnak tekintem.

- A szőlőtermesztés tehát rugalmas, a szüreti időpont pedig eltér az átlagostól. Mennyire fix ezzel szemben a pincében zajló munka?

- A borkészítés sem egy séma alapján zajlik. Ha szép a szőlő, egy gumihengeres darálóba kerül, majd hosszan áztatom a héjon. Ha nem ennyire egészséges az alapanyag, ugyanez a folyamat gyorsabban zajlik le. Az első fejtést általában nem sürgetem, addig hagyom a kierjedt bort a seprőn, ameddig lehet.”