Töketlen országnak töketlen vezetőt

„Lehetett volna tökös a vizsgálatot végző, tényfeltáró bizottság is, a munka nagyobbik részét már elvégezte helyettük a HVG és az Index. Mondhatták volna, igen, megvizsgáltuk, és hát nagyon úgy tűnik, hogy a Köztársasági Elnök Úr végeredményben leginkább nem írta meg ezt a kisdoktorit, legjobb esetben is csak fordította. Nem kellett volna félni a plágium szó használatától sem. Itt volt az alkalom, hogy visszaadják a mára közröhejjé vált bizottságok talán sohasem volt fényét, de nem, pont ugyanaz történt, mint mindig – a gólvonal előtt megálltak, és elkezdtek valaki másra mutogatni.

Lehetett volna tökös az egyetem vezetése is, a rektor és a dékán. Visszavonathatták volna a címet, – még mindig megtehetik –, erre az elkent jelentésre hivatkozva is, mert míg a felelősség kérdésében maszatolt a bizottság, az bizony, hogy a disszertáció egy másolat, még ebben a jelentésben is benne van. Valamit mondani egyébként is kötelességük lenne, a bizottság jelentését értékelniük kell, és hivatalosan is kimondani: marad a doktori cím vagy nem, persze mindkét kiálláshoz megintcsak kell egyfajta tökösség. (...)

És természetesen utolsó lehetőségként lehetett volna tökös Schmitt Pál is, beláthatta volna, hogy menthetetlen a helyzet, és lemondhatott volna. Ehhez persze az kellett volna, hogy egy kicsit jobban értse a köztársasági elnöki tisztség jelentőségét, mint a doktori dolgozatát.”