„Az is elgondolkodtató lehet, hogy online médiatervezést tanítok, amikor már több mint két éve a »másik oldalon« ülök. Valójában persze a tervezés továbbra is a munkám része, általános és egyedi ajánlatokat készítünk, hosszabb távú együttműködési terveket rakunk össze. (Időnként még saját kampányaim is vannak, szerencsére a komplexebb fajtából, ami most kifejezetten üdítő színfoltja az erősen más jellegű munkakörömnek.) Mindez bizonyos szempontból szűkebb, mint a korábbi tervezői munka, hiszen csak a CEMP-es felületekkel dolgozom napi szinten, más szempontból viszont tágabb, hiszen egy sor tartalmi, dizájn és technikai kérdésben is elmélyedünk, amiből a másik oldalon sokszor csak egy témalista és a hirdetések specifikációja látszik. Úgy gondolom, hogy az anyagnak kifejezetten jót tett, hogy a másik oldalt is megismertem.
A piaci információk, kutatások, kreatív eszközök stb. változásainak követésén túl abban változott sokat az anyag, hogy a korai »kinyilatkoztató« formától elkezdett – legalább bizonyos részeknél – a közös gondolkodás felé tartani. Nyilván lehet azt mondani, hogy már így kellett volna kezdeni, de azt gondolom, hogy kell valamennyi rutin ahhoz, hogy az ember ezt meglépje, illetve érezze, hogy mi mennyi ideig fog tartani. Pl. ha az egyébként kifejezetten kívánatos párbeszéd elviszi az időt, akkor hogyan lehet úgy húzni az előadás anyagán, hogy ne váljon rohanássá átugrált diákkal, illetve hogy hogyan beszéljünk többet, ha a közönséget az istennek sem sikerül aktivizálni. A képzéseket gyakorlati tervezési feladattal szoktuk zárni.”