„Tisztelt Képviselő Úr, Kedves Csaba!
Az Országgyűlés plenáris ülésén a Magyar Szocialista Párt vezérszónokaként világosan és egyértelműen kifejezésre juttattam a 2006 őszi eseményekről készített Balsai-jelentésről kialakított álláspontunkat. Pártunk minden képviselője egyetért azzal, hogy Balsai dolgozata nem egy vizsgálati jelentés, hanem egy koncepciós eljárás eszköze, ami semmi más célt nem szolgál, mint a rendőrök és a politikai ellenfelek bűnbaknak állítása révén elterelje a figyelmet az elmúlt hetekben egyre drámaibb méreteket öltő gazdasági és szociális összeomlásról. A Balsai-jelentés szakmai színvonala Schmitt Pál disszertációjával vetekszik, csak ezért nem doktori fokozat, hanem alkotmánybírói szék járt elismerésként. Az MSZP e fércmunkát parlamenti vitára sem tartja érdemesnek, így frakciónk a vezérszónoki felszólalás elhangzása után a vita további szakaszában, és a jelentés megszavazásában sem vett részt. Négy képviselőnk tévedésből nyomott gombot, amiért mindenkitől elnézést kértünk.
Kedves Csaba!
Felhívom a figyelmedet, hogy az Országgyűlés vitájában a jobbikos és fideszes képviselők őrjöngése közepette felszólalóként én álltam ki a Balsai-jelentéssel szemben. A Magyar Szocialista Párt egyedüli politikai erőként nézett szembe politikai felelősségével, és követte meg a 2006-ban megsérült civileket és a szolgálatot teljesítő rendőröket és ítélte el a törvényeket megsértőket, legyenek bár tüntetők vagy rendőrök.
Látom Neked és a DK-nak nagyon fontos ügyről van szó. Jó lett volna, ha bátorságotokat a jelentés készítőivel szemben, a parlament falai között is láthattuk volna. Biztos, hogy elegánsabb és hitelesebb, mint egy nyílt levél formájában a volt pártotokat támadni.
Mint mindenki, Te is tisztában vagy vele, hogy előfordul véletlen félreszavazás a parlamentben.
Erre számtalan példa van, még Veled is megesett ez. 2010. december 23-án egyedüli szocialista képviselőként megszavaztad a Sztrájktörvény fideszes módosítását, amivel elvették a dolgozóktól az érdekérvényesítés leghatásosabb eszközét.