Egy frusztrált, hataloméhes görcsöt látok, akinek három perc után rosszul vagyok az agresszív robothangjától

Kidagadt ütőérrel szidja az elmúlt 15 évet, de egy mukkja nincs róla, hogy ebből 14 évig ő is a rendszer építője, haszonélvezője volt.

Ha nem dolgozom kőkeményen, akkor nyár végén nem lesz adriai vitorlázás.
„De azért nem ment minden ilyen könnyen, gimi alatt minden nyarat végigdolgoztam, bizonyám! Apa pont akkor lett többségi tulajdonos a Bitumexben, és odavett osztályvezető-helyettesnek. Baszod, minden nap nyolcra kellett mennem, szaros száznyócvan nettóért. De tudtam, hogy ha nem dolgozom kőkeményen, akkor nyár végén nem lesz adriai vitorlázás. Már akkor tudtam, hogy csak munkával lehetek sikeres, ha kikerülök a nagybetűs életbe. Nem várhatja a sült galambot a szájába repülni az ember, tudod?
Mondjuk ennyi pénzből nem lett volna meg a hajókázás, de szerencsére apa rendes volt és kipótolta a többit. Fúú, az nagyon jó volt, azóta rendszeresen visszajárunk, tavaly már Szabina is jött. Amúgy is szeretünk utazni, én azt mondom, világot kell látni, amíg fiatal az ember, tapasztalni, tanulni. Mondjuk, nekünk szerencsénk is van, mert anya utazásszervező cége révén bagóért mehetünk mindenhova. Tavaly voltunk görögbe, horváthba, Szesellszigeteken, vagy mi a fasz volt az meg Sartin. De nem volt szar, hehe. Kocsid van? Anélkül sem lehet a mai világban már boldogulni, tudod?”
