A bor a nemzet metaforája

„Mint említettem, a nemzet metaforájaként megjelenő bor nem egyetlen típus vagy fajta, hanem mindazon élmény együttese, amit a borról tudunk. Minél többet vagyunk képesek érzékelni a bor tulajdonságaiból, annál többet tudunk magunkról, s ha ezt átemeljük a kollektív értelmezési tartományba, akkor azt kell mondanunk: minél több íz, aroma, szenvedély és tudás jelenik meg bennünk, annál többet tudunk a nemzetről. Vagy legalább is arról, amit nemzetnek gondolunk.

Ami engem illet, nagyon szeretek elmélyülni egy tokaji citrusos kajszijában, egy villányi meleg áfonyájában, egy szekszárdi tüzes fűszerében, egy somlai komplex gyümölcs-sójában vagy egy kunsági ezerjó almás-körtés, ropogós savtengerében. Ilyenkor mindig arra döbbenek rá, hogy milyen hihetetlenül gazdag a magyar táj.

Velünk az iskolában, szovjet érdekből, azt akarták elfogadtatni, hogy Magyarország ásványi nyersanyagban szegény ország. Generációk nőttek föl ebben a tudatban. Holott a magyar bauxitra épült a szovjet űrprogram, holott hazánk építőipari nyersanyagban Európa élvonalába tartozik, holott a mai szénkészletünk épp 230 évig szolgáltatna elegendő energiát az országnak, holott mi rendelkezünk a kontinens legnagyobb édesvíz készletével, holott a világ három legnagyobb termálvagyonának egyike van a magyar föld mélyében, holott a magyar paprikának, paradicsomnak, őszibaracknak, meggynek, cseresznyének, szilvának, gabonának nincs párja – hála a magyar termőföld hihetetlen gazdagságának.”