Egy kulcs

„Az adó valójában egy sajátos »szerződés« a becsületes állam és a becsületes állampolgárok között. A szerződés szerint a befizetett adókból az állam olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyeket azért ő elégít ki, mert igenis vannak olyan esetek, amikor ezt az állami nagyrendszerek tudják a leghatékonyabban ellátni. Ezért van az, hogy akadnak gazdag és sikeres országok az igen magas és igen progresszív adókulccsal rendelkezők között is, és vannak nagyon szegény és széteső országok az alacsony és egykulcsos terhelésűek között is. A másik kényes kérdés, hogy az egykulcsos adó ugyan valóban arányos, de nem mindegy, hogy amikor valaki a havi nettó fizetéséből elkölt ötvenezer forintot, akkor az egyúttal az egész havi fizetése, vagy mondjuk havi egymillió esetében a huszadik ötvenezer forint. Akinek ugyanis összesen ötvenezre van, az aránytalanul többet kényszerül fordítani a legelemibb létfeltételekre, mint akinek ez abban a hónapban már a huszadik ötvenezre. Az arányosság így valójában csak elvont idea, a valóságban az egykulcsos adó aránytalanul nagymértékben sújtja az alacsonykeresetűeket, és csak fokozza kiszolgáltatottságukat. Az az érv, hogy az egykulcsos adó majd mindenkit ösztönöz arra, hogy többet és jobban dolgozzon, legfeljebb azoknak meggyőző, akik egyáltalán nem ismerik a mai magyar társadalom valóságos szerkezetét. Az ugyanis, hogy valaki magasabb teljesítménnyel többet keressen, a jelenlegi kegyetlen mobilitási zárak mellett enyhén szólva nem csupán elhatározás és kitartás kérdése.

Orbán Viktornak igaza van abban, hogyha a népet megkérdezik arról, hogy akarja-e az adók radikális csökkentését, akkor mindenki azt mondja, hogy persze, felőle akár nulla is lehet az adó. Ám, ha ebben az utóbbi esetben kiderül, hogy akkor viszont nincs állami ellátó rendszer sem, tehát mindenkinek magának kellene piaci áron kielégíteni ilyen jellegű szükségleteit, akkor fény derülne arra, hogy a magyar társadalom 85 százaléka valójában több állami szolgáltatásban részesül, mint amennyi adót befizet, így az adók eltörlésével rosszul jár. Vagyis az adók eltörlésével, illetve csökkentésével legfeljebb a felső 15 század jár jól. Pontosabban, és ezt igazolják a latin-amerikai vagy afrikai példák, ők sem! Azért nem, mert, ha az ő adóikból fenntartott állami rendszerek így már nem tudnak a vesztes többség számára is szerény, de méltó életet teremteni, akkor a többség elnyomorodása és elkerülhetetlen kriminalizálódása valójában a gazdagokat is oly mértékben fenyegetné-károsítaná, hogy elvesztenék így megszerzett előnyüket.”