Vér és vér

„De legalább itt az alkalom, hogy megvizsgáljuk kicsit közelebbről a szíriai helyzetet. Szögezzük le mindenekelőtt, hogy Aszad rendszere és rezsimje nem egy nyugati típusú demokrácia. Aki amúgy ilyesmit kér(ne) rajta számon, az nincs tisztában a valóság minden szeletével. Miképpen azzal sem, hogy bár valóban voltak rendszerellenes tüntetések tavaly, amelyek demokráciát követeltek, s amelyek élén jó szándékú és békés értelmiségiek álltak – ám azóta nagyot változott a világ! A jó szándékú értelmiségiek eltűntek (vagy távoztak az országból vagy visszavonultak az utcáról vagy megölték őket, és nem a rezsim emberei!), és helyükre egyre érdekesebb alakok, mozgalmak és irányzatok kerültek, akiket egyre érdekesebb helyekről bujtogatnak és finanszíroznak. (...)

Ejtsünk egy szót Homszról is, lévén ez lett a »felkelés« központja. Nos, amúgy Homsz a libanoni határhoz legközelebb eső nagyváros, s egyben a csempészet központja. Évek óta tudta mindenki, hogy ha a határőr ezredes kap egymillió lírát, akkor öt-hat órán keresztül nyitva van a határ, az jön be és az megy ki, aki és ami akar. Amikor pedig a rezsim úgy döntött, hogy rendet teremt, akkor hirtelen Homsz lett az ellenállás és a demokrácia központja. A rezsim ellenségei és a demokrácia bajnokai pedig érdekes módon megállítják az arra tévedő jobb autókat – főleg dzsipeket –, és nem azt kiáltják valamiért a benn ülőknek, hogy »éljen a szabadság!«, hanem azt, hogy »ide az autót vagy meghalsz!« S egyszer talán az is ki fog derülni, vajon a homszi mészárlást, amelynek során asszonyokat és gyerekeket öltek meg, kik követték el valójában. Ha a klasszikus kérdést tesszük fel, miszerint kinek az érdeke? – nos, akkor nem Aszadék az első számú gyanúsítottak.

Egyszóval annyira azért nem egyszerű a szíriai helyzet, mint ahogy innen nézve és a nyugati sajtót olvasva látszik. És nincs senki és semmi ebben a pillanatban, aki Aszad és rezsimjének helyére kerülhetne. Nincs a rezsim után semmi, csak vér és vér és káosz.”