Utunk Marx Károlyhoz

„Az, amit közönséges államosítási rohamnak neveznék, az Orbán-kormány soha nem titkolt, de a »fülkeforradalom« óta növekvő hangerővel reklámozott ideológiájára támaszkodik. Orbán 2007-ben a maga poétikus módján szembehelyezte az »üzleti szemléletű gondolkodást« a »nemzeti érdekű gondolkodással«, sőt, a piaci logikát az emberi természettől idegennek minősítette. E szavakat Fellegi Tamás, még amikor miniszter volt, prózába öltöztette: kimondta, hogy a gazdasági szuverenitás (mi is az egy kicsi és sebezhető gazdaság esetében?) kulcsa az erős állam és »a növekvő állami tulajdon«, s szakítani kell az állam szerepét korlátozó felfogással.

S mit látunk a mi nagyon nem önkorlátozó kormányunk keze nyomában? A Mol után a járműgyártó Rábát, aztán a kényszereladásra ítélt »vörös iszapos« Malt, a »negyedik mobilszolgáltatót«, a pécsi és a budapesti vízművek államosítását, de ezeknél – látszólag – kisebb volumenű állami monopolpozíciók kiépítését a dohány- és az étkezésijegy-kiskereskedelemben meg a »nemzeti mobilfizetési szervezet« körvonalaiban.

Az állami tulajdonlás ugyan nem ördögtől való, de nagyon nem szeretem, ha magas rangú állami hivatalnokok francia meg olasz példákkal hozakodnak elő, mivelhogy az ottani állami vállalatok csakis kapitalista körülmények között működtek és működnek, nálunk viszont az állami tulajdon működtetésében szinte kizárólag államszocialista reflexek érvényesülnek.”