„Senki sem trükközhet a műsorszerkezettel!”

Viharos év áll a magyar médiaszabályozás mögött, nem gondolja?

Kollarik Tamás: Persze voltak és még vannak politikai hullámok, de remélhetőleg mihamarabb a szakmai párbeszéd lép előtérbe. A szakmai viták üdvözlendőek, a Médiatanács által kezdeményezett szakmai egyeztetéseknek köszönhetően rengeteg olyan dologban sikerült áttörést elérnünk, amit a jogelőd ORTT nem tudott vagy nem akart megoldani. 

A szélesebb hazai és nemzetközi közvéleménynek elsősorban mégsem az egyeztetések és a párbeszéd jutnak eszükbe a munkájukról. Sokan egyenesen a sajtószabadságot féltik a Médiatanácstól.

K.T.: Magyar állampolgárként, 37 évesen, a pesti bölcsészkart elvégezve – így néminemű történelmi ismeretet megszerezve –, apaként szeretném megjegyezni, hogy nem akarok olyan Magyarországot gyermekeimnek és magamnak sem, ahol önkényesen, hatalmi érdekből korlátozzák a sajtó szabadságát. Felesküdtünk mindannyian a sajtószabadság védelmére, a törvények tiszteletére. 

Mégis: külföldön és belföldön is sokan gondolják úgy a médiahatóságról, hogy politikailag elfogult.

K.T.: A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatanácsát 2010 őszén az ORTT jogutódjaként, némileg eltérő feladatokkal és hatáskörökkel, olcsóbb és egyszerűbb struktúrában, hatékonyabb működési szervezettel hozta létre az Országgyűlés. 2010 ősze óta a Médiatanács 60 ülésen több mint 2200 előterjesztést tárgyalt meg. Ezek az ügyek egytől egyig szakmai ügyek voltak, és minden esetben szakmai döntés született. Az ORTT más típusú felépítettsége és működése után nyilván nehezen lehet ezt elfogadni és megérteni, de a Médiatanács tagjai a lehető legtávolabb kívánják magukat tartani a pártpolitikától. A Médiatanács tagjai nem politizálnak, nem tesznek politikai nyilatkozatokat.

Ennek ellenére széles körben elterjedt vélemény, hogy az új médiatörvény a hatalom nyomásgyakorlása, fenyegetést jelent, ami öncenzúrára kényszerítheti a sajtót.

K.T.: Az elmúlt egy év ennek valótlanságát kellően bebizonyította. A Médiatanács vagy az egyértelműen üdvözölt társszabályozás – mint a szakma önkormányzásának egy formája – működése és hatásköre esetében ez fogalmilag sem értelmezhető kérdés, szerencsére minderre nincsenek is meg az eszközeink – a szándékainkról nem is szólva. Az öncenzúrát pedig nehéz értelmezni a magyar sajtó kínálatát és tartalmát figyelve. Érdemes végigfutni az online hírportálok írásain vagy egy újságos standon, akár könyvtárban beleolvasni a sajtókínálatba. A válasz egyértelmű lesz.

Azért azt ne mondja, hogy a Klubrádió ügyében nem politikai döntés született!

K.T.: Nem is születhetett az, hiszen egy teljesen transzparens pályázati feltételrendszer alapján döntöttünk, mert az új szabályozás tartalmazza azon garanciális előírásokat, amelyek a törvényes, átlátható és nyomon követhető pályázati eljárás lefolytatásához elengedhetetlenek és szükségesek. Sőt a szabályozások tisztán meghatározzák a pályázatok alaki, tartalmi és érvényességi feltételeit is. A Klubrádió által használt frekvencia jogosultsága egy éve lejárt. A frekvenciára pályázatot kellett kiírnunk, mást nem is tehettünk. A döntés egy 60 pontos teljesen objektív pontrendszeren – amelyet a pályázati felhívás alapján köztisztviselők értékeltek ki és maguk a pályázók is kiszámolhattak előre (a riválisok által ajánlott frekvenciadíj kivételével, természetesen) –, és egy 12 pontos szubjektív értékelésen alapult. A Médiatanács maximális szubjektív pontszámot adott a Klubrádiónak. A Klubrádió ajánlattétele, pályázata – az objektív vállalásaik alapján – egyszerűen nem ért el annyi pontot, mint egy másik pályázó. Így a végső döntés meghozatalában nem volt mérlegelési lehetőségünk. Az már más kérdés, hogy ebből egyesek politikai ügyet akarnak csinálni.

Most mégis kapott két hónap haladékot a rádió.

K.T.: Fogalmazzunk pontosan: a Médiatanács legutóbbi ülésén határozott arról, hogy a Klubrádió kérelmének megfelelően a rádió – a törvény alapján – újabb hatvan napos időtartamra szóló ideiglenes szerződést köthet a Budapest 95,3 MHz, Esztergom 98,1 MHz és a Tatabánya 96,7 MHz médiaszolgáltatási jogosultságra vonatkozóan. 

És mi lesz két hónap múlva? 

K.T.: A médiatörvény háttérjogszabálya a közigazgatási hatósági eljárási törvény, egyértelmű, tiszta szabályokkal. Fontos garanciális szabály, hogy minden eljárási lépés határideje szabályozott, meghatározott, a Médiatanács minden döntése ellen biztosított a jogorvoslat lehetősége. Tehát megvárjuk a bíróság döntését – amely egyébként az új médiatörvény alapján belátható időn belül meg fog születni, szolgálva ezzel a jogbiztonságot –, és e szerint fogunk eljárni.

A Mérték Médiaelemző Műhely szerint akadnak olyan rádiók is, például a Lánchíd Rádió, akik kifejezetten jól járnak a Médiatanács döntéseivel. Az elemzésükben leírt eljárás szerint a pályázati kiíráshoz jól illeszkedő pályázattal szereznek helyi frekvenciát, majd hamarosan szerződést módosítanak, hogy ezeken is a központi, fővárosi tartalmukat sugározhassák. Nem gondolja, hogy mindez az ORTT annyit kárhoztatott, ingoványos gyakorlatát idézi? 

K.T.: A felvetettek túlnyomórészt még az ORTT által elindított pályázatok voltak, és az ORTT határozta meg a pályázati feltételeket és az elbírálás szempontjait. A Médiatanács kötve volt ehhez, csak az alapján dönthetett. Az „ingoványos” területet jó egy évvel ezelőtt magunk mögött hagytuk; az új médiaszabályozás szilárd alapokat teremtett. Az új médiatörvény hatálybalépése óta a frekvenciapályáztatás területén is tiszta és egyértelmű a helyzet. A hatóság minden döntése szakmai, átlátható módon születik és minden döntés ellen, így a frekvenciapályázatok végeredményét kimondó határozatok ellen is bírósági jogorvoslat kérhető. A vidéken és a fővárosban is fogható körzeti rádióknak be kell tartaniuk azt a vállalásukat, hogy milyen arányban sugároznak helyi közélettel foglalkozó műsort és mekkora arányban vesznek át műsort, mondjuk a fővárosi központból. Ezt az arányt a szabályozás is előírja, és betartását a hatóság monitoring szolgálata is ellenőrzi, és ha eltérést talál az arányokban, azt szankcionálja. Senki sem trükközhet a műsorszerkezettel.

Egy éve van életben az új médiaszabályozás. A 2200 megtárgyalt előterjesztés és a nemzetközi figyelmet kapó ügyek tapasztalatai alapján hogy látja, nem bizonyult túl szélesnek a Médiatanács jogszabályban biztosított hatásköre? 

K.T.: Az új médiaszabályozást nem a Médiatanács alkotta. Ugyanakkor tapasztalom, tapasztaljuk, hogy még ma is sajnos sokan úgy gondolják, hogy a Médiatanács mindenható szervként törvényt alkot, meghatározza a közszolgálati média tartalomstruktúráját, intézkedik a hírműsorok összeállításakor, és még hosszan sorolni lehetne a különböző meglepő felvetéseket, amelyek az elmúlt egy évben napvilágot láttak vélelmezetten végtelen hatás- és illetékességi körünkről. Pedig a helyzet – szerencsére – sokkal egyszerűbb, könnyen ellenőrizhető mindenki számára. A médiaszabályozást a magyar törvényhozásért felelős, legitim szerv, az Országgyűlés alkotta, ez a kötelezően betartandó keretrendszer a Médiatanács számára. 

Mi kizárólag jogalkalmazók vagyunk. Nem hozunk törvényeket, nem gyártunk műsorterveket sem a közszolgálat, sem pedig a kereskedelmi média számára, nem vagyunk előzetes jóváhagyói semmilyen sajtó tartalomnak, ha úgy tetszik nem „tartalomtanácsként” működünk. Folytatva és egyben lezárva a megkezdetteket: a Médiatanács nem korlátlan hatalmú politikai szerv. Persze nem hatásköri jegyzéket szeretnék itt közzétenni, és nem is lehet célom jelen interjú keretében minden, az elmúlt évben felhozott nem helytálló felvetést ezen keretek között tételesen cáfolni, hanem inkább szeretném alapvető hozzáállásomat, hozzáállásunkat bemutatni a jogszabályok alkalmazása során.

Azért csak van véleménye a médiatörvényről.

K.T.: Azt hiszem az elmúlt egy évben igen sokat hallottuk, a haza bölcsének, Deák Ferencnek gondolatait: „Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.” Sajnos ezt már Deák korában sem lehetett megtenni. A közérdek védelmének szolgálata szempontjából, a technikai fejlődésről nem is beszélve, egyértelmű, hogy „kissé cizelláltabb” törvényekre van szükség. A mostani szabályozás jelentős előrelépés, számos nagy vívmánya van, alkalmas arra, hogy tiszteletben tartsa és megvédje a sajtó szabadságát, de ugyanakkor megkövetelje a közösség érdekének védelmét, de nyilván a törvényalkotó és mi is tudjuk, hogy tökéletes norma szöveg még nem született, kisebb-nagyobb változtatásokra – már csak a folyamatos technikai fejlődés miatt is – mindig szükség lehet. A legnagyobb jóindulattal és felkészültséggel fellépő jogalkotók sem jövő látók, sőt még a brüsszeli irodákban is halandók dolgoznak. Többek között azért vannak a szakmai, szektorális egyeztetések, a több mint egy éve folyó párbeszéd, hogy a hibákra, a működést nehezítő egyenetlenségeket a jogalkotó elé lehessen tárni. 

Milyen szerepfelfogásban dolgozik a Médiatanács? Hogyan fogalmazná meg tevékenységük lényegét?

K.T.: Legfontosabb feladatunk a sajtószabadság védelme. Felfogásom szerint a Médiatanács egy szolgáltató intézmény is. Mi azért is vagyunk, hogy médiaügyekben szolgáljuk az ország lakosságát. Azért kell dolgoznunk többek között, hogy gyermekeinket megóvjuk a káros médiatartalmaktól, hogy megkíméljük a tévénézőket az üvöltő reklámoktól vagy attól, hogy egy válogatott meccs miatt ki legyünk szolgáltatva a rosszul értelmezett piaci érdekeknek. Például hogy elkerüljük azt: egy fontos mérkőzést kizárólag egy, szinte sehol sem fogható csatorna közvetítsen.

Ezek szép gondolatok, de a legtöbben mégis komor bizottságként tekintenek a testületükre.

K.T.: Komorak semmiképpen nem vagyunk. Egyébként a két szerep – a hatóság és a szolgáltató intézmény – csak a kelet-európai rossz beidegződések szerint nem egyeztethető össze egymással. Nyugat-Európában ez evidencia: a hatóságok az embereket szolgálják. A kezdetektől azt gondolom, és minden nyilvános megjelenésemen hangoztatom – e szerint is cselekedve –, hogy a Médiatanács egy nyitott partnerszervezet. Kötelességünk a média bármely szereplőjével, legyen az médiaszolgáltató, médiafogyasztó vagy bármely szakértői szervezet, párbeszédet folytatni, nyitottnak kell lenni az együttműködésre. Minden olyan megoldásban partnernek és befogadónak kell lennünk, amely a magyar médiát jobbá teszi, a médiafogyasztó érdekeit szolgálja. 

A korábban említett személyes hozzáállás működhet egyáltalán egy hivatal esetében? Mit ért személyességen?

K.T.: Személyesen is törekszünk arra, hogy a hivatali szolgálati úton túl is szolgálatkészek legyünk. Egy, a Médiatanács létét és tevékenységét több mint kritikusan szemlélő, egyébként sok szempontból tiszteletre méltó hetilapban olvastam a Tilos Rádió ügyvezetőjével készített interjút, amelyben az az állítás hangzott el, hogy kérésük, beadványuk ellenére nem volt szakmai egyeztetés velük és a „szektorazonos” Civil Rádióval. Bár a cikkben említett megkeresés hozzám nem jutott el, az írás hatására megkerestem a Tilos és a Civil vezetőjét, jelezve, hogy nem kaptuk meg kérelmüket. Kérésüket megismételték, ezt követően pedig létrejött a megbeszélés. Azt már csak röviden jegyzem meg, Ice-T művészete, a Médiatanács és a magyar sajtószabadság párhuzamának felemlítése nélkül, hogy ugyan és természetesen nem a találkozó létrejötte miatt, hanem a rádiók szakmailag jó beadványainak köszönhetően ezek a médiaszolgáltatások a Médiatanács 2011. év végi határozatainak köszönhetően közösségi médiaszolgáltatások lettek, tehát médiaszolgáltatási díj fizetése nélkül működnek ma is.

A folyamatos politikai izgalmi állapot közepette mik azok a kérdések, amiben úgy érzi, sikerült előrébb jutni 2011-ben?

K.T.: Az elmúlt egy évben több nagy horderejű ügyet is sikerült megoldani. Ilyennek gondolom többek között a Közszolgálati Kódex kidolgozását, a társszabályozás rendszerének felállítását, a reklámszabályozás ajánlásainak elfogadását, a gyermekek érdekeit védő klasszifikációs ajánlás átdolgozását, sikerült kidolgozni a médiaszolgáltatási díj megállapításának egységes rendszerét, a társadalom számára kiemelt fontosságú események körének folyamatban lévő meghatározását. 

Ha ezekről kevesebbet hallani, az azért van, mert a gonosz sajtó összefogott a jóságos Médiatanács ellen, vagy ezek kevésbé izgalmas kérdések, mint egy médiatörvény vagy egy frekvenciadöntés?

K.T.: Ez a média természete: a pozitív kezdeményezések híre valahogy lassabban terjed. Azt hiszem, mégsem lehetünk elégedetlenek. Már csak azért sem, mert a fent említett, és sok nem említett kérdésben, a szakma összes szereplőjével párbeszédet folytattunk (száz fölöttire tehető a lefolytatott szakmai egyeztetések száma), pedig ez a törvény szerint nem is lett volna kötelességünk, sőt bevontuk őket a szakmai döntés-előkészítésbe is. Tettük ezt azért is – és így fogunk cselekedni a jövőben is –, mert nem gondolom, nem gondoljuk, hogy nálunk, a mi hátizsákunkban van a bölcsek köve, és így egy elefántcsonttoronyba kellene elvonulnunk, hogy onnan kinyilatkoztathassunk. A szakmai szervezetek nagyon sok értékes javaslattal álltak, állnak elő, sok területen megkerülhetetlen tapasztalatukat felhasználjuk, lehetőség szerint beépítjük szakmai anyagainkba. Többek között ezért támaszkodunk erősen olyan tekintélyes szakmai szervezetekre, mint a Helyi Televíziók Országos Egyesülete vagy a Helyi Rádiók Országos Egyesülete. 

Partnerség ide, tekintélyes szakmai szervezetek oda, a döntés felelőssége mégiscsak a Médiatanácsé.

K.T.: Nem gondolom, nem gondoljuk azt sem – minden ellenkező híresztelés ellenére –, hogy tévedhetetlenek és hiba nélküliek lennénk. Persze erre rá lehet vágni, hogy ez nem szabad, hogy mentség legyen, mert ti döntötök. Igen, ez így van. Ennek felelősségét viselni kell,  viseljük is. Minden esetben betartjuk és követjük a jogszabályi előírásokat, a közigazgatási hivatali utat. Minden szakmai ügyben, legyen az támogatásra vonatkozó pályázat vagy az elmúlt időszakban kiírt frekvencia pályázat, szabályozott döntéshozatali rendben dolgozunk, támaszkodva a szakértő köztisztviselők munkájára. Számunkra és a szakma számára is garanciát jelen, hogy felelős, felkészült, sok esetben évtizedes médiaigazgatási tapasztalattal rendelkező hivatali apparátus készíti elő az ügyeket. És ami talán a legfontosabb, hogy az új szabályozásnak egyik legnagyobb vívmánya: „a jogállam mindenkit véd” jegyében minden hatósági eljárás eredményeképpen született döntésünkkel szemben bírósági felülvizsgálatot lehet kérni. 

Az ORTT-nek a magyar filmkészítésben is meghatározó szerepe volt. Az NMHH Médiatanácsa mit örökölt ebből? 

K.T.: Fontosnak gondolom az elmúlt év során kidolgozott filmes pályázati szabályzatainkat, amelyeket a szakmával közösen, a jogelőd jó és értékes gyakorlatára építettünk. Elvünk az volt, hogy ami jól működik, azt tartsuk meg, amelyben pedig egyöntetűen változtatást kér a szakma, ott újítsunk. A legfontosabb alapvetésünk az volt, hogy az alkotói szabadságot semmi nem korlátozhatja! A döntési körünkbe tartozó műfajok (dokumentum és ismeretterjesztő filmek, animáció) és a létrehozók nehézségeit jól ismerjük – személyesen is jól ismerem –, próbáltunk és próbálunk olyan feltételeket kínálni, amelyben nem az adminisztráció töri meg az alkotói energiákat. Nem gondoljuk ebben az esetben sem, hogy elértük az elérhetetlen tökéletest, de visszajelzések alapján okkal gondoljuk, hogy előbbre jutottunk. Meghirdettük, elmondtuk és betartjuk, hogy ebben az esetben is folyamatos kapcsolatban leszünk a szakmával, és minden esetben készek vagyunk a jobbító gondolatok, érvek befogadására.

Az embernek sokszor az a benyomása, hogy a médiaszabályozás a múltra, a kilencvenes-kétezres évek médiapiaci viszonyaira fókuszál, nem a ma vagy a holnap fejleményeire. Van-e például valamilyen válaszuk vagy javaslatuk a Facebook és a Google médiapiaci hatására? Ezek a vállalatok egyre nagyobb részesedést hasítanak ki a magyar reklámpiacból, miközben nem adóznak Magyarországon, munkát is csak néhány embernek adnak. 

K.T.: Jelen kérdés kissé túlterjeszkedik a Médiatanács hatáskörén. A Facebook és a Google szerepe az online reklám- és médiapiacra nagyon összetett, pár mondatban nehéz kielégítően körbejárni. Egyrészt valóban egyre nagyobb szeletet vágnak ki maguknak a magyar online reklámpiac tortájából, hiszen egyre többen hirdetik médiaszolgáltatásaikat a Facebook, vagy a Google megfelelő csatornáin, kihagyva ezzel a hazai online reklámplatformokat. Másrészről azonban ezen két csatorna használata jelentős látogatottságnövekedést hozhat az online médiumoknak: egy jó téma lájkolása, megosztása pl. a Facebookon a látogatások egyre nagyobb százalékát generálja. E tekintetben a megosztók lényegében műsorterjesztői pozícióbak kerültek, egyfajta szimbiózisban élnek a tartalomszolgáltatókkal: a jó minőségű online tartalmak generálják a Facebook és a Google forgalmát, míg ez utóbbiak növelik az online tartalmak látogatottságát. Természetesen felvetődhet a kérdés, hogy ebben az együttműködésben kinek előnyösebbek a pozíciói. Megoldandó lenne, hogy az értékes, kevésbe piackonform tartalmak is életképesek legyenek és megmaradjanak a neten is. A Médiatanács próbál a jövőre is figyelni, ami ebben az esetben inkább jelen, tervei között szerepel – Gerényi Gábor felvetése alapján is –, hogy az online kulturális tartalmak megőrzése, támogatása céljából valamilyen pályázati rendszert vezet be, akár platformsemleges módon. Az MTE vezetése, Weyer Balázs és Nádori Péter volt főszerkesztő urak, valamint Gerényi Gábor segít ebben a gondolkodásban, tervezésben. 

Hasonlóképpen érdekes az online szerencsejáték szolgáltatások szerepe a magyar költségvetés szempontjából. A szerencsejáték-szervezés állami monopólium, az állam mégsem lép fel e monopólium internetes érvényesítéséért. Ez természetesen túlmutat a Médiatanács hatáskörén, azonban van médiás vonatkozása is, hiszen szinte az összes jelentős híroldal, és különösen a sportoldalak tele vannak e szolgáltatók hirdetéseivel. Mi az álláspontjuk ebben a kérdésben? Kikényszeríthető, kikényszerítendő-e, hogy ne jelenhessenek meg kétes jogi helyzetű szolgáltatások hirdetései magyar tartalomszolgáltatóknál? 

K.T.: Ennek a kérdésnek a megválaszolása és természetesen a felvetett probléma megoldása valóban meghaladja a Médiatanács kompetenciáját. Január 1-tól változott is a jogi szabályozás sok tekintetben. Tudomásom szerint az NMHH kezdeményezi a témában az érintett és hatáskörrel rendelkező szervezetekkel a párbeszédet.