„Felkelek az ágyból, felrakom a kávét, bekapcsolom a gépet, bedugom az NDK-melegszendvicssütőt, megnézem az indexet, meglátom, hogy a HÖOK virrasztást szervez a felsőoktatásért, eldurrantom a vérnyomásom.
Virrasztás?! Ami »egy országos rendezvénysorozat nyitóállomása«?! Mi jön ezután? A krisnásokkal karöltve éneklik majd a Kumbayát?! Rá kéne ébredni, hogy párezres tüntetéssel Fideszéknél semmire se lehet menni. Mondjon nekem bárki egy olyan demonstrációt, ami után azt mondták, hogy »ok, igazatok van, meggondoljuk/átírjuk/eltöröljük«. Na ugye. Körül kell nézni és tanulni kell a nagyvilág példáiból, hogy a civilizált országokban mit csinált a hallgatóság, amikor elkezdtek »b@szakodni a jövőjükkel«.
Elsőre nyilván mindenkinek 1968, Párizs és az a vörös hajú Orbánkáromló EP-képviselő jut eszébe. Az ottani kaland egy háborúellenes tüntetésnek indult, amit, néhány letartóztatás után, március 22-én a nanterre-i egyetem igazgatóságának elfoglalása, tiltakozó határozatok megalkotása (koedukált egyetemi diákszállók a campuson, a külföldieket sújtó extra tandíj és a kötött tanrend eltörlése) követett. Miután a rendőrség május 3-án kiürítette az egyetemet, a sorbonne-i diákság szolidaritást vállaltak társaikkal, akik átvonultak hozzájuk és ekkor kezdődtek az első összecsapások a karhatalmi szervek és a diákság között a Latin negyedben. Barikádokat, repülő macskaköveket, kiégett autókat és betört kirakatokat kell elképzelni. Több száz sebesült és közel ötszáz letartóztatás volt a mérleg.”