„Sokakban felvetődik a kérdés, hogy egy egyházi vezető, aki nem mellékesen pozíciójánál fogva a Felsőház tagja is, milyen jogon kívánja módosítani a demokratikusan megválasztott Alsóház törvényjavaslatát? Az anglikán egyház szóvivője szerint azonban a Felsőházban ülő egyházi méltóságok ugyanazokkal a jogosítványokkal és legitimitással rendelkeznek, mint bármelyik más tag és nem lépték át a hatáskörüket semmilyen értelemben.
Egy angol politikai mozgalom, az Unlock Democracy viszont nem nézi jó szemmel, hogy püspökök befolyásolják a törvényhozás menetét. Visszatetszőnek tartják, hogy csak azért ülnek a Felsőházban, mert egy másik fontos pozíciót is betöltenek. Szerintük az sem állja meg teljesen a helyét, hogy a vallásos embereket képviselnék, mivel csak az anglikán egyházhoz vezetői ülnek a parlament felsőházában, így a többi vallás híveit diszkriminálják. Hozzá kell tenni: a püspökök nyíltan támogatják, hogy más vallások is képviselhessék magukat a Felsőházban.
De kik is azok a Lord Spiritual-ok valójában? Keresztény vallási vezetőknek már az anglikán egyház megalakulása előtti időkben is befolyása volt az angol politikára. 1847 óta viszont »csak« 26 anglikán püspök ül a Felsőházban független képviselőként. York és Canterbury érseke, valamint Durham, London és Winchester mindenkori püspöke automatikusan tagja a Felsőháznak, a maradék 21 pedig a leghosszabb ideje szolgáló püspök. Persze ritkán fordul elő, hogy teljes létszámban jelen legyenek a Felsőházban, de egy-egy tagjuk minden alkalommal jelen van a felsőházi vitákon, hogy a felvezető imával megkezdje az ülést.”