A Malév újraindításának már nincs sok értelme

„Közel 150 milliárd forintnyi támogatást veszíthetünk el az EU-tól, ha a kormány nem teszi rendbe a költségvetést. Ez háromszor akkora összeg, mint amennyit vártunk. Ez mekkora érvágást jelent?

Figyelembe véve a támogatások hasznosulási arányát és a szankció valós beváltásának esélyeit, nem gondolom, hogy ez gazdasági értelemben valós fenyegetést jelent, hogy hétköznapi, illetve politikai értelemben érzékelhető hátrányai lesznek. A 144 milliárdos kiesés persze nagyon fájna, sok hasznos dolgot lehetne csinálni a pénzzel, de az eddigi gazdaságpolitika káraihoz képest a dolognak további súlyos politikai vagy makrogazdasági hatásai akkor sem lennének, ha a pénzt végül tényleg zárolnák. Egy tartós forintgyengülés vagy több százalékos kamatfelár-emelkedés ennél lényegesen nagyobb károkat okoz általában a makropályában. Ez inkább egy kommunikációs vereség, ami politikailag nagyon is fájhat, hiszen megkaphatja a kabinet, hogy a hibái miatt még ezt a pénzt is elveszítheti az ország. (...)

Igaza van Varga Mihálynak, aki példastatuálásról beszélt? Sose büntettek így senkit még.

Viszont ne felejtsük el, hogy olyan konfliktusokra és háborús hangulatra sem láttunk még soha példát, amit a kormány Brüsszellel kialakított az utóbbi másfél évben – igen, ez is biztosan szerepel az okok között. De olyan hosszú deficiteljárásra sincs példa, mint a mi esetünkben. És a hiánycél ugyan formailag teljesült tavaly, de csak a nyugdíjpénzek államosítása miatt, amire viszont Brüsszel azt mondta, hogy trükknek tekinti, hiszen egyszeri, nem fenntartható bevételről van szó.

És ez nem azt jelenti, hogy ránk jár a rúd. Csak simán azt, hogy mi tényleg rossz költségvetési múlttal rendelkezünk, beleértve az elmúlt két évet is, amikor csak látszatintézkedésekkel javult a költségvetési pálya, de valójában jelentősen romlott. Bár a piac most jobban hisz a hiány teljesülésében, mint Brüsszel, naivitás volt azt gondolni, hogy a nyugdíjpénzek államosításával formálisan elért tavalyi hiánycélt bárki beveszi. Számítani kellett volna rá, hogy az unió átlát a szitán, előre láthattuk volna, hogy ha lesz valamilyen szankció, akkor az velünk szemben lesz. (...)

Lehet még új cég a Malévból? Van még értelme egyáltalán ebben gondolkodni?

Nem igazán. A Malévnál nem az eszközök, a repülőgépek, nem is a reptéri megállapodások jelentettek lényeges értéket, hanem a piaci részesedés. Az ebben az országban meghatározó részesedése és a tranzitforgalma. Akkor lehetett volna új társaságot indítani, ha a leállás nem kontrollálatlanul zajló folyamat. Az, hogy egy csomó utas pénze beragadt, merésszé teszi az elképzelést, hogy bármikor újra könnyen lehetne eladni Malév-jegyeket. És most már a piac sincs meg, a réseket betömi a konkurencia, így nagyon nehéz lenne magánbefektetőket találni.

És az elmúlt két évben mennyire volt ez könnyű?

Biztosan nehéz volt. Az én vitám ebben a Fidesszel nem azért alakult ki, mert én azt állítanám, hogy a kormány ebben mindent rosszul csinált, vagy neki kell a teljes felelősséget viselnie, hanem azért, mert amikor látták, hogy baj lesz, jó szokásukhoz híven megint azonnal az elődeiket kezdték befeketíteni.

A Malévban benne volt a kudarc az elmúlt közel tizenöt év miatt, minden kormány kudarca 1999, a veszteséges működés kezdete óta. A kormányváltás előtt nagyon világos kommunikáció zajlott ebben az ügyben, a 2010-es visszaállamosítást azért, és abban a tudatban hajtottuk végre, hogy a Fidesz ismeri a lehetőségeket és képes, illetve akar megoldást találni a Malév problémáira. Most a kormány ennek ellenére próbálja úgy beállítani a dolgot, mintha személyesen az én hibám lenne a Malév-bukás, miközben a cég érdemi megmentésére utoljára csakis nekik lett volna lehetőségük. A magam részéről azt legfeljebb előkészíteni tudtam, amiben a lehető legalaposabban, és minden tekintetben szabályosan jártam el. (...) Én még azt sem állítom, hogy a visszaállamosítás után száz százalékig biztos lett volna, bárki kezd is bele, hogy letárgyalható egy befektetővel egy új légitársaság elindítása. De most közel két évvel a kormányváltás után mégis úgy szűnt meg a cég, hogy abba még belenyomtak majdnem 40 milliárdot – tehát szó nincs arról, hogy eleve veszett fejsze nyelének gondolták volna a cég megmentését vagy újraindítását.”