„Go with the flow, gondolhatta Fliegauf Benedek, és felszállt a nyugati áramlatra. A Rengeteggel 2003-ban debütáló rendező készített egy dokumentarista, fikciós drámát a magyar cigánygyilkosságok apropóján, hogy szép díjakat szerezzen vele szerte a szigorú nagyvilágban. Politikailag érzékeny filmjével a politikailag érzékeny fesztiválon elnyerte a politikailag érzékeny zsűri nagydíját. Végül is így megy ez. (...)
Miközben a lapok a rendező témaválasztásáról cikkezve keresik a bátor szó szinonimáit, olvasók és kommentelők sorolják a párhuzamos igazságokat a tanárverésektől az ellehetetlenülő falvakon át a kisnyugdíjasok vegzálásáig. Egy művész szuverén, alkotói döntését kár felülbírálni, pláne a fotelből. »Azt mondták nekünk, legyünk tekintettel arra, hogy milyen rossz képet kaphat Európa Magyarországról. Én azonban művészként aztán tényleg nem gondolok erre. Jó filmet akarok csinálni« – nyilatkozta Fliegauf a Die Weltnek, hozzátéve: »Talán ünnepelnek majd a filmért. Talán nekem is ki kell vándorolnom, ha ezeknek a jobboldali radikális alakoknak a véleménye érvényesül, amely szerint bemocskolom a magyar társadalmat.«
A bátorság mindenképpen dicsérendő, kivándorolni sem muszáj, téma van itthon rengeteg. Az állam pedig röpiratgyártás helyett felkarolhatná a valóság dokumentálását segítő forgatókönyvek és játékfilmek megszületését, s nem utolsósorban megmenthetné az éhhaláltól azokat a dokumentumfilmeseket, akik ezt a munkát évtizedek óta, áramlatszörfölés helyett magukra hagyva, csendben végzik.”