Magyar Posta

„Még október elején adtam fel Szófiában egy levelet Budapestre címezve. Most hívott egy ottani munkatársam, hogy érkezett az irodába egy levél a Balgarszki Postitól, amiben leírják, hogy »erős a gyanú, hogy az októberben feladott levelem nem érkezett célba, ezért mellékelik azoknak az állomáshelyeknek a listáját, ahol a levél még regisztrálva volt«.

Mit gondoltok, hol tűnt el?

A levelem hősként utazott a bolgár-szerb határig, ott szerencsésen átkelt, és eljutott a szerb fővárosba, Belgrádban pedig október 14-én (pénteken) éjjel felkerült a Magyarországon át Bécsbe tartó postavagonra. A levél azonnal eltűnt, amint a Magyar Posta kezei közé került.

Elképzelem, ahogy sorakoznak a déli határainkon a mindenre elszánt postai küldemények, akiket sorsuk ebbe a barbarisztikusan sötét országba szólít. Odafordulnak a mellettük állóhoz, hogy »Ha egy hétig nem hallasz felőlem, hívd a zsarukat. Ha két hétig semmi hír, vigyél majd rózsát a síromra!«, majd egy mély sóhajjal átadják magukat a Magyar Posta zombiszerű alkalmazottjainak, percekkel később pedig a távolból felhangzanak a vérfagyasztó halálsikolyok.”