A kortárs magyar film 4-4-2-ben játszó kezdőcsapata megmutatta, mire nem ad neki pénzt az állam. Így kell helybe menni a lófaszért.
„Török Ferenc esetében eddig mindenhol azt olvastam, milyen nagy ötlet visszatérni sikerei színhelyére, a Moszkva térre, amelyből azóta ugye Széll Kálmán lett. Az ott ledobott kamera váltakozó képei alatt miniszterelnöki beszédfoszlányok szállnak, de én egyre csak azt hallom, »én vagyok Török Ferenc, én csináltam a Moszkva teret, nekem nem adtok pénzt?! Hát még a Szabó Simont is nekem köszönhetitek!« Aki egyébként egyedüliként nem értette meg, hogy itt most ellenállni kellene, és úgy tett, mint az a szegény MTK-játékos a Várszegi-érában, akinek elfelejtettek szólni, hogy le kéne feküdni az utolsó fordulóban és gólt lőtt.
Tudniillik Szabó Simon tényleg szó szerint vette, hogy itt most a jelenkori hazai helyzetre kéne reflektálni, és készített egy minden tekintetben filmnek nevezhető szösszenetet, beállításokkal, színészekkel, dialógokkal, amibe az istennek nem lehet semmilyen politikát beleerőltetni. Mert bár temessetek Prizma-remittendák közé, ha ki akarom elemezni, mire gondolt az alkotó munka közben, de Mészáros Márta kukába dobott csecsemője láttán nyilván lesz, aki felidézi Matolcsy »Az egykulcsos adó hatása a népszaporulatra« kezdetű disszertációját. A film megint csak baromi kínos, eltúlzott lassítások, sok szenvedés, magyarok vagyunk, az isten verjen meg minket. (...)
Jancsó Miklós megint csak keveset hagy a metaforáknak, inkább nemes egyszerűséggel kamerába mondja, hogy nem filmeznie kellene, hanem inkább ordítania. Hát, Miki bácsi, az a helyzet, és ezt csak suttogom, hogy az elmúlt tíz évben mi is így érezzük, csak nem mondjuk. Mert belénk nevelték, hogy ilyet nem illik mondani. Na nem úgy általában, csak egy szűkebb körnek. Amelyik most nem érti, hogyan számolja el a benzinköltséget.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
