Ügynök

„Ha egy csepp eszük van, kétharmaddal simán kihirdetik az ügynöklistát, előbb kiértesítik a még élő illetőket, és röviddel ezután közzéteszik a névsort, lakóhely szerint, polgármesteri hivatalban kifüggesztve harminc napig.

Mi történhet?

Semmi.

Az egykori ügynök nem dzsémszbond volt, hanem valamilyen szívesség ellenében önként írt hangulatjelentést. A hangulatjelentés többnyire az volt, aminek hangzik, rendezvények, munkahelyi vagy egyéb közösségek történéseinek beszámolója.

Kár ezt tovább misztifikálni, kisz, párt, szakszervezet, népfront, államigazgatás, állami cégek, tévé, rádió, színházak, sportegyesületek, minden ilyen cég tartott egykét embert, akinek munkaköri kötelessége volt rendszeresen jelenteni, mi a helyzet, hogyan értékelik a dolgozók a pártkongresszust, áfa-szja törvényt, tehót, ötnapos munkahetet, magyar-brazil, ruszki-magyar vb meccset.

Más kérdés a hivatalos hírszerzés polgári vonala, hát ott jobban belenyúltak a célszemély életébe a kelleténél, de akinek volt kis sütnivalója, az ezt észrevette, és vagy drámázott miatta, vagy nem, a rendszerváltással valószínűleg kárpótolva érezhette magát.

További következmény nem igazán várható, legföljebb, ha találkozik a kihirdetéskor az ember a saját nevével. Akkor eltűnődhet, hogy vajon hogyan került ügynöklistára. Ha eszibe jut, nincs nagy baj, ha nem emlékszik, legyen lehetősége megkérdezni.

Szóval, ha van olyan ügynöklista, ami tényeken alapul, akkor ideje volna közzétenni, azzal is előrébb volnánk.

Éshát a korrektség miatt azok névsorát is érdemes volna kihirdetni, akikről jelentés készült.

Ennyi.”