Igen, Hollywoodban leszarják az öregeket.
„Hollywood tendenciózusan kerüli az idősebb korosztályt?
Ezt nagyon szépen mondta. Igen, Hollywoodban leszarják az öregeket. Európában lehet másképp van, ott egy ötven feletti színészen nem néznek át az ügynökök, de itt, Amerikában, különösen Hollywoodban iszonyú keményen diszkriminálnak a kor alapján. Ezen persze nem szabad csodálkozni, mert az egész társadalmunk ilyen. Az Aranyglóbuszon Christopher Plummer kapott egy díjat, ami nagyon-nagyon ritka, rá is csodálkozott a szaksajtó rendesen. (...)
Ez volt az első rendezése?
Igen.
Ezt sem siette el.
Nem, de okom volt rá. Nagyon sok időmbe került, mire leszámolhattam pár személyes démonommal, amik közül a legfontosabb - bármilyen hülyén vagy tiszteletlenül is hangzik - maga apám volt, aki mindig is rendező szeretett volna lenni, én pedig nem akartam megelőzni. Amikor meghalt, ennek már nem volt akadálya. A rendezés egyébként meglepően jól ment, és nem is akkora falat, mint gondoltam volna, viszont az, hogy egy szabott menetrendet tartani kell, nagyon nehéz és frusztráló feladat. Michael nagyon sokat segített végig, ha a film sikeres lesz, az részben az ő érdeme. Ha bukik, akkor természetesen ráverem a balhét.
Mi újat tanult a filmiparról a kamera másik oldalán?
Azt, hogy ez az egyik legostobább művészeti ág. Alig több mint százéves története van, és az újságíráson kívül az egyetlen olyan művészet, ami a határidőt ennyire rigorózusan betartja és ennyire korlátok közé szorítja művelőit. Egy író reggel felkel, ha van ihlete ír egész nap, ha nincs, nem ír. A festő addig fest, míg van kedve, nem délután ötig. A filmforgatás ezzel szemben olyan, mintha egy sínpáron dolgozna az ember, és csak az utolsó pillanatban ugrik le a feléje száguldó vonat elől, mert nem akar meghalni.”