Abban a színházban hiszünk, amely nem elvesz a hétköznapi örömökből, hanem amelyik hozzátesz, hozzásegít ehhez.
„Kedves Közönségünk,
a színház ünnep. A pár óráig tartó együtt létezés, együtt lélegzés ünnepe. Az a dolgunk, hogy ezt az ünnepet valódi élménnyé együk. Munkatársaimmal azon dolgozunk, hogy Önök gazdagabban távozzanak a színházból, mint ahogy érkeztek. Gazdagabban és boldogabban. Abban a színházban hiszünk, amely nem elvesz a hétköznapi örömökből, hanem amelyik hozzátesz, hozzásegít ehhez.
Az első, »csonka félév« a felkészülés időszaka. Önök láthatnak előadásokat a régi repertoárból, kínálunk vendégjátékokat a felnőtt, az ifjúsági és a gyermekközönségnek egyaránt. Elindítjuk hétfő esti zenés sorozatunkat, melynek keretében a hazai jazz élet kiválóságaival találkozhatnak, élvezhetik koncertjeiket. És készülünk első bemutatónkra, Kodolányi János Földindulás című darabjára, mely már az új utat mutatja. Áprilisban és májusban is lesz alkalmuk magyar szerzők új bemutatóit látni, hiszen ez a színház fő profilja. Ősztől pedig már egy megújult, átalakult színház várja Önöket.
Legszívesebben ingyen adnánk az örömöt, a jóérzést Önöknek. De ezt tiltják a szabályzatok, és a színháznak is élnie kell valamiből. És ha már így van, azt szeretnénk, ha sem az itt eltöltött időt, sem a jegyre kiadott pénzt nem sajnálnák. Vagyis jól éreznék magukat. A körülöttünk levő zaklatott világban ma már ez sem kis eredmény.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
„Mi vagyunk többségben ebben a városban, és sajnos nem érzem, hogy Romániában élnék” – árulta el a problémáját az illető.
Így kell gondolkodnunk az új európai politikáról. Nagy Ervin írása.
Meghívót kapott az U16-os válogatottba.
