Nem haragszom Matolcsyra

„Korábban a jobboldalhoz közel álló közgazdászként többször bírálta a kormány gazdaságpolitikáját, azóta azonban konszolidációt hirdetett a kormány. Látni-e már a változást?

Igen, van változás. Véget ért a szabadságharc, és elkezdődött egy tárgyalásos időszak. Ezt én nem tekintem fegyverletételnek, ennél bonyolultabb a helyzet  A kormány felismerte azt, hogy fordítani kell a szekéren, elébe ment a még nagyobb veszteségeknek és még kellemetlenebb nemzetközi visszhangoknak. Kaptunk eleget. Azt gondolom, hogy elsősorban ezek a vélemények, illetve következményeik játszottak döntő szerepet abban, hogy a kormányban a változás igénye megfogalmazódott. Korábban alapelvnek tekintett tételeket is hajlandóak voltak visszavonni, ami lehetővé teszi, hogy tárgyaljanak az Európai Unióval meg az IMF-fel egy ésszerű gazdaságpolitikai felfogás mentén. Ezért nem beszélek fegyverletételről. Ezt a folyamatot ráadásul olyan ügyesen tálalták, hogy sikerült azt a képzetet megőrizni az emberek nagy többségében, hogy azért itt az történik, amit mi akarunk.

És az történik, amit mi akarunk? A gazdasági mozgástér jelentősen csökken az IMF-megállapodással.

Hogy az történik-e, amit mi akarunk, azt nehéz lenne megmondani, ugyanis jelenleg nem látni olyan gazdasági stratégiát, ami alapján meg lehetne mondani, mit is akarunk pontosan. Ez persze megint minősíthető ügyes kommunikációnak: ha nem mondjuk meg, hogy mit akarunk, akkor nehéz rá azt mondani, hogy nem az történik. A gazdasági mozgástér mindenképpen csökkent. Viszont az a helyzet, hogy azok az elvárások, amelyeket a valutaalap, illetve az EU kilátásba helyezett, mint tárgyalási alapot, szerintem ésszerű követelmények, nem baj, hogy ezeket teljesíteni kell. (...)

Azért itt személyi kérdések is felmerülnek. Beszélhetünk-e egyáltalán változásról addig, amíg Matolcsy György a gazdasági miniszter?

Ez nem egyszerűen személyi, hanem intézményi kérdés. Többről van szó, mint hogy egyetlen személyt le kell cserélni, az egész minisztériumi struktúrával baj van – nagyobb a probléma, mint az, hogy egy ember alkalmas-e, vagy sem. Volt egy gazdaságpolitikai koncepció a hiány, illetve az adósság kinövésével kapcsolatban, ez azonban megítélésem szerint – és ezt a megítélést sok mértékadó közgazdász osztja – hibás volt. Nem volt benne a gazdaságban az a növekedési potenciál, amire építeni akarták. Ha Trabantban ülök, nem száguldhatok egy Jaguár sebességével. Nem tudom, ki döntötte el, hogy ez legyen a koncepció, de ez a kérdés valóban felvethet miniszteri felelősséget is. Én személyében egyáltalán nem haragszom Matolcsyra, a gazdaságpolitikájára viszont igen, mivel gondolatmenete nem felel meg a realitásoknak.”