Van jobb, és még annál is jobb

„A legkézművesebb körülmények között dolgozva is lehet azonban megfelelő gondossággal ugyanolyan gyümölcsös bort készíteni, mint a legjobban felszerelt üzemben. Úgy vélem, ha valaki optimális időpontban szüretel és szigorúan válogatja a fürtöket, mindegy, hogy egyhordós vagy százhektós tételt készít. Hiszen kicsiben vagy nagyban, ugyanaz az alapanyag jön létre a természetben. Kisebb méretben persze relatív könnyebb mindezt megvalósítani. Ugyanis az, egy adott minőségnek legjobban megfelelő fürtök egy keskeny sávban születnek meg, ha nagyobb mértékben akarjuk mindezt előállítani, ez a sáv szükségszerűen szélesedik lefelé- és fölfelé is.

Amikor a legjobb, legnagyobb bor célját tűzi ki maga elé az ember, akkor nem akar kompromisszumot kötni. Amikor az ember tudja, hogy milyen minőséget akar, csak egy kérdés van: megadja-e az évjárat azt a minőséget vagy nem? Ha megadta, egy adott mennyiséget ad, sosem lesz belőle tízszer annyi, hiába akarjuk. Az a baj a borászkodással, hogy nem lehet üzleti tervet alapozni rá, hiszen nem tudhatjuk előre, hogy egy adott év milyen minőséget és milyen mennyiségben szállít.

E két meghatározó szempont összefüggését pedig érdemes a saját voltunkon túl is értelmezni. Hiszen vannak borok, amelyek 98-100 pontot kapnak nemzetközi borszakértőktől, és több milliós palackszámban készülnek. Úgy gondolom, ezek biztosan jó borok. Mi valószínűleg tudunk ezeknél jobbat készíteni, de sohasem fogjuk tudni ezt olyan mennyiségben megvalósítani. Mivel tehát mi a mennyiség tekintetében nem rúghatunk labdába, egyedül a minőségi oldalt erősíthetjük. Engem pedig ennek kapcsán az nyugtat meg, hogy tudom, van még jobb, és attól is jobb. Lehet, furcsán hangzik, de engem az visz előre, hogy tudom, ez a még jobb mindig előttünk van, ezt még nem csináltuk meg. A borászatban az útnak nincs vége, itt nem létezik a hegytető, itt mindenki maga építi az utat. Nincs csúcs, mindig van tovább.”

Mindig a múlthoz nyúlunk vissza - interjú Árvay Jánossal (Vinoport)