Lehet vicc a párt

„Most, amikor végre van nyomás (értsük ezt jól: minden oldalról nyomás van, a szimpatizánsok is sokat várnak és az ellendrukkerek is fenik a fogukat, és ezt nem lehet könnyű elviselni), az LMP legtöbbet szereplő politikusai közül három egész egyszerűen feláll az asztaltól, és azt mondja, hogy nem csinálja tovább. Ez gyalázat. Ezek az emberek arra szerződtek a választóikkal, hogy képviselik őket, majd, amikor szorultabb lesz a helyzet, inkább faképnél hagyják őket. Nem tudom máshogy értékelni ezt a magatartást, mint a választók és a képviseleti demokrácia arculcsapásaként, és nem tudom elfogadni azt, hogy valaki nem erre számított. Könyörgöm, politikusnak mentek, nem játszóházba, és ha valaki kurvának áll, az ugyebár ne csodálkozzon, ha néha megbasszák.

Schiffer András lemondása teljesen érthetetlen, elvégre az elvétve elszórt megnyilatkozásokból egyelőre úgy tűnik, sikerült végigvinne akaratát az LMP-n, és a lehető legrosszabb pillanatban elutasítania bármiféle együttműködést a többi ellenzéki párttal. Scheiring Gábor pofátlan indoklása a disszertációírásról egyenesen vérlázító, főleg a mellé helyezett szöveggel, amelyben saját pártja szennyesét teregeti ki. Avagy nem látta volna előre, hogy még meg kell írnia a doktoriját, midőn négy évre közfeladatot vállalt? Persze el lehet trollkodni (vajon mit kapott Schiffer a Fidesztől?) és el lehet viccelni a témát (vajon miért az LMP három német nevű frakciótagja mondott le? Vajon Scheiring Gábor köztársasági elnöknek készül-e, és a plágiumbotrány döbbentette rá, hogy nem lesz jó a copy-paste módszer, és meg kell írnia rendesen a doktorit, nem is beszélve arról, hogy a neve leírása is kicsit bonyolult?), de az igazság az, hogy az LMP-re igenis nagy szükség lenne, akár összefog a »demokratikus ellenzék«, akár nem. De Magyarországnak általánosságban is határozott, saját pozíciójáról véleményt formálni képes pártokra van szükségük, parlamentben ülő amatőr viccpártokra egyáltalán nincs. Névjavaslat: Lehet Vicc a Párt.”