Kedves Hírszerzősök!

Tudom, a ti portálotok meg minden, de… mókás azt látni, hogy a Hírszerző lassan Mandiner-kommentáló klubbá alakul, ahol olyan nagynevű szerzők, mint Papp László Tamás vagy Seres László kiragadott Mandiner-posztok kiragadott mondatai köré építenek nagyívű gondolatmeneteket, s ezeket a mondatokat _A Mandiner_ állásfoglalásának tekintik.

Például itt a Schmitt-ügy. Egy jó héttel azután, hogy a botrány kirobbanása után rögtön, az MTI hírét megelőzve posztot írtam a Schmitt-ügyről, egyértelművé téve, hogy mi a véleményem az ügyről; Seres megtalálja Pelikán blogger egy héttel később született posztjának egy mondatát, mely szerint addig nem kéne a lemondást követelni, amíg az intézményi felelősségi kör nem tisztázza saját magát. Ez más szavakra lefordítva az ártatlanság vélelme, ami úgy vélem, egy libertárius szerint is megillet mindenkit. A magam álláspontja szerint természetesen követelhető Schmitt lemondása - ugyanakkor ha a Mandiner 50 szerzője közül valaki máshová rakja a véleménye hangsúlyát, az is belefér a véleményszabadságba. Ezért is tartom neccesnek, hogy Seres a fenti mondatot _A Mandiner_ üzenetének vélelmezi, s ennek kapcsán felveti a morál, sőt, az erkölcsi relativizmus kérdését, amire én meglehetősen érzékeny vagyok, lásd fentebb. Pelikán posztjának záró gondolata egyébként ez: „Ha Schmitt (és vele együtt a KEH) nem képes érdemi megnyilvánulásokkal fordítani a jelenlegi hangulaton (…), a HVG.hu által közölt anyagot pedig további szakvéleményekkel erősítik meg, akkor persze az egyetlen lehetőség a távozás.” Kivel és min is vitatkozik akkor Seres?

A másik pedig Papp László Tamás, aki miután szó nélkül hagyja az EP-vita után rögtön megírt posztom témáját és meszidzsét, egy másik szerző kolléga másnapi posztját ekézi. “Magyarországon ezt a történelmileg kialakult ellensúlyt, az Alkotmánybíróságot próbálta és próbálja a Fidesz a céljaihoz idomítani… Ha ezt Szmöre rókacsapatának Alfa-hímje nem érti, akkor Nils Holgerson az orrára koppint.” - írja PLT a szerzőnknek, csak hát a szerzőnk amellett, hogy felemlegeti, sok helyen nincs is alkotmánybíróság, ezt megelőzőleg azt írja: “Az alkotmánybírósági jogkör-farigcsálásnak ez a blog sohasem volt önfeledt híve”. A szerző tehát érti, csak ezt a mondatát figyelmen kívül hagyja PLT. És az AB-korlátozás ügyében csakegypárpélda a korabeli posztjainkból. Akkor mire is akar oktatni PLT?

Az irántunk mutatott felfokozott érdeklődés persze valahol szexi, s meggondoljuk, hogy a jövőben a lényeges kérdések megvitatása helyett mi is a Hírszerző publijairól írjunk publikat. A testnedveket szívesen emlegető Hont kollégát most is hiányoljuk az aktuális mandinerezésből.

PS: Mindez no offense smalladam kollégának, aki azon kevesek egyike, aki még nem vesztette el a józan eszét az árkok közötti senki földjén.