„Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket”, avagy a gyűlöletet már belénk kódolták

„Gyűlölet mentén politizálni abszurd, bénító, és amint látjuk, sehová sem vezet. Magyarország utolsó tíz évét elemezve – mikor is a gyűlölet napi rutinná vált – láthatjuk, a gyűlölet útján egy kivéreztetett, ellehetetlenült, morális, gazdasági és kulturális csődben vergődő országgá lettünk. Valójában lehajtott fejjel kellene szégyenkeznünk, a magyarnak meg kéne követnie a magyart, és összefogva, saját akaratunkból kellene megtisztítani a politikát és a gazdaságot a mocsoktól, a szennytől, a gyűlölet irányítóitól.

De mi nem!

Mi inkább utcára vonulunk úgy, hogy gyűlölet villog a szemekben, összeszorul az ököl, szidalmaz a száj, remeg a gyomor, forr a hergelt düh. Az, hogy Európa aggódik, vajmi keveset jelent, mert Európa, ha valójában aggódik, csupán azért teszi, hogy a koncot el ne veszítse. A megabevételt az élelmiszer-kereskedelemben, a bankszférában, az áram- és vízszolgáltatásban, gyakorlatilag mindenhol, hiszen politikusaink mindet eladtak nekik. Az eredmény egy kisemmizett, bénult, ám a gyűlölettől fortyogó ország lett, ami előtt nincs kilátás, perspektíva.

Ma már elképzelhetetlen bármilyen kiegyezés vagy tisztes párbeszéd a »köztársaságiak« és a »magyarországiak« között. Jól láthatóan tömegek akarják, hogy az utcán dőljön el az, ami az utolsó választáson eldőlt, és a következőn újra el fog. A liberális baloldal képtelen elfogadni, hogy vesztett, csúnyán és csúfosan.  A »magyarországiak« pedig, mondjuk ki nyíltan, megpróbálják első valódi gyűlölettüntetésükön deklarálni, hogy többen vannak, erősek, készek kiállni és harcolni azért, hogy soha többé ne kerülhessen vissza a hatalomba az újliberális baloldal. Tömegtüntetésen akarják kinyilvánítani, hogy nem kívánják az országot újra a nagytőke képviselői, a homályos üzleteikről elhíresült politikusok kezébe adni. Mindez még érthető is. A baj csak azzal van, hogy ez a »békemenet« ugyanúgy a gyűlöletről fog szólni, és ettől értéktelenné válik.”