Két utat vázol fel: vagy létrejön egy széles körű ellenzéki együttműködés, vagy az egyik ellenzéki párt domináns, integráló szerepre tesz szert.
„Bár Bajnai szerint idővel létrejöhet valamilyen közös nevező az ellenzéki erők között, ám rögtön hozzá is teszi, hogy a kormányváltás csak akkor nyeri el értelmét, »ha a szerveződő alternatíva valóban kormányzóképes«. Ezt egyszerre foghatjuk fel az Olajfa-koalíció túlzott heterogenitása elleni, valami a szakértői kormány melletti »kiállásnak«. Mint ahogy azt a mondatot is, hogy »az új kormánynak nem lesz ideje kísérletezni és munka közben tanulni«. Értsd: már egy kipróbált, »szakértő miniszterelnökre« lesz szükségünk.
Tudvalévő, hogy igen magas a pártot választani nem tudó állampolgárok aránya (nagyjából 40 százalék a teljes népességen belül). Nyilvánvaló az is, hogy ez a szavazóréteg soha nem fog egységesen a szavazóurnákhoz járulni, de még az se biztos, hogy nagyobb részük el fog menni választani. Szintén kérdés, hogy Bajnai Gordonnak vajon mekkora hitelessége/elutasítottsága van ténylegesen a társadalmon belül vagy az idő megszépített-e sok mindent.
Az viszont valószínű, hogy Bajnai Gordonnak egyéni politikai ambíciói szempontjából sokkal inkább megérheti önálló politikai tényezőnek, mint pusztán »Olajfa-koronának« lenni. Bár ezzel feladná »nem politikus, hanem szakértő« imázsát, ám esetleges új pártja alkalmas lehet a bizonytalanok, a kiábrándult baloldaliak nagyobb részének egybegyűjtésére, amelyre a jelenlegi ellenzéki pártok (hatékonyan) nem képesek.”