Pécsi magyar valóság

2012. január 13. 14:19

Ha ezeket a mai állapotokat valaki előre leírta volna a rendszerváltás sok reményt gerjesztő éveiben, akkor gyaníthatóan az illetőt jó ideig puha falú helységekben tárolták volna.

2012. január 13. 14:19
Kelemen Szilárd
Hunhír

„A cégekkel, üzemekkel együtt került a szemétre mindaz a sok évtizednyi termelési tapasztalat, know-how, szervezési és szervezeti tudás, ami felhalmozódott a térségben. Mielőtt valaki újfent megjegyezné, hogy azok gazdaságtalan szocialista üzemek voltak, akkor emeljük ki azt a tényt, hogy ezen cégek közül több is túlélte a Horthy időszak sőt a Monarchia világát is. És tegyük hozzá sürgősen, hogy ezeknek a cégeknek a rentábilissá tételére még csak kísérleteket sem tettek.

Mert az ami napjainkban folyik, nevezetesen, hogy az egykori munkások otthon morzsolgatják
rokkant-nyugdíjas napjaikat, vagy valamely ál-vállalkozásban törik a fejüket kamu ÁFA-visszaigényléseken, nos az biztosan sokkal, de sokkal gazdaságosabb társadalmi szinten, ugye? Aki ezt a gazdaságtalanság miatti gyárbezárásokat kitalálta, azt visszamenőlegesen háborús bűnössé kellene nyilvánítani. De hagyjuk az indulatokat...

Ma már látható, hogy a következő években megindult, majd egyre gyorsuló üteművé vált a szakemberek elvándorlása is a térségből. Mindezt általános lakossági elvándorlás is kísérte. Az egykor 192 ezer főnyi lakosságot is elérő megyeszékhely jelenleg 156 ezer lelket számlál. Aki élt akkoriban, az emlékszik rá, hogy a városközpontban éjszaka is nyüzsgött az élet, a vendéglátóipar virágzott és jó volt a közbiztonság. (Aki mindezt üres nosztalgiázásnak véli, annak fényképek és tanúk százaival tudom igazolni a leírtakat.)

Ma ugyanitt sétálva este már egy ürességtől kongó városközpontot és pangó vendéglőket találni. A közbiztonság helyzetét jól jellemzi, hogy a katasztrófa-híreket adó médiákban ez a város az egyik legtöbbet emlegetett település, és 2011-ben úgy tudom, a gyilkosságok száma is itt volt a legmagasabb az országban. Egy halvány pozitívum: az ünnepi évre valóban kissé rendbehozták a belvárost és a köztereket, de rögtön hozzátéve, hogy ezen helyeket 1400-nál is több hajléktalan 'színesíti'. (Döbbenetes szám a 80-as évek 50 hajléktalanjához képest.) Sajnos a mélyülő nyomor megnyilvánulásainak évről évre egyre dermesztőbb jeleit tapasztalom. Korábban csak a hajléktalanok 'megszokott' látványa volt jelen, később megjelentek kisebb csapatokba verődött koszos kukázó gyerekek, az utóbbi időkben pedig többször voltam tanúja jól öltözött emberek kukázásának. Mi lesz a következő fokozat? Sajnos teljesen megszokott történet az iskolába több társának uzsonnát hozó gazdag diák jósága, mivel sok családban már a gyereknek sem jut elég ennivaló.

A lakosság közműtartozásainak összege meghaladja a 2,3 milliárdot, ami valószínűleg szintén
előkelő helyezést biztosítana az egy főre jutó országos ranglistán.

Ha ezeket a mai állapotokat valaki előre leírta volna a rendszerváltás sok reményt gerjesztő éveiben, akkor gyaníthatóan az illetőt jó ideig puha falú helységekben tárolták volna. Ennél már csak egy háború tudott volna nagyobb pusztítást végezni!”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 53 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jancsipapa
2012. január 13. 17:43
Nem kell aggódni majd a forradalmárok megoldják.Mindenki füvet nyír és árkot gereblyéz. Utánuk meg jön újra a pszichopata,a libás vagy a Pannon-puma.Esetleg a jó beszédű.
kulalak
2012. január 13. 17:36
Vissza a cikkhez. Azert vegigelve azt az idoszakot azt mondom, hogy apro nuanszokra erdmes kiterni. A banyak menthetetlen helyzetben voltak, bezarasuk szukseges rossz vaolt, hozzajarulasuk a pecsi kulturalis kozelethez oriasi volt (mecenatura, zenekarok, fesztivalok stb.), hianyukat megszenvedtuk. A sorgyar, dohanygyar, kesztyugyar mind a varos "kozepen", novekedesre semmi hely. Eladni azt lehetett aminek volt erteke. Az egyetem, akkor meg JPTE meg POTE, IMPOTENS urai, eveket vesztegettek el az osszevonas halogatasaval. A laktanyakat elkotyavetyeltek, pedig most milyen jol jonne, ha a Honved korhaz masik oldalan lenne egy uj korhazegyuttes, igy a regiekbol ki lehetne vonulni. A Pannon Volannal az elso ajtonal valo folszallas csak matricakba kerult volna, 1990 oktobereben be kellett volna vezetni. Lehet sult galambra varni mindenhol, lehet hagyni, hogy 'majd kialakul a vallakozoi kor' es lehet tenni erte. Amig ez nem megy addig egymas zsebebol elunk, kereskedve mas portekajaval Pecsen. (igen, még megvan a szőlőnk a Makárban)
Faqtya ezredes
2012. január 13. 17:24
”Ha ezeket a mai állapotokat valaki előre leírta volna a rendszerváltás sok reményt gerjesztő éveiben,” Ezek az ”állapotok” már akkor is fennforogtak. Hogy aszongya: Somlai Margitot láttam én piacon guberálva, Ősz kicsi kontya úgy feszült, mint rég az iskolába. Láttam ott Somlai Margitot lila eres kezével Szemétben turkálni, s bújtam ott, ne legyen övé a szégyen. Bújtam a földbe, bódé mögébe, Vén Margit néni, ne láss meg soha. Somlai Margit, mit guberálsz itt? Tán azt a szót, hogy ... hogy iskola? Oxfordi diplomás Somlai, latin-angol tanárnő, Öt nyelven tudta mondani azt a szót, hogy teremtő. S nyolcvanöt éves kézzel ott ügyesen túrt szemétben, A teremtő éppen nem figyelt, őhelyette is néztem. Bújtam a földbe, bódé mögébe, Somlai Margit, nem én, Nem én teremtem, nincs hozzá kedvem, Ezt a világot, nem én. Somlai Margit, láttam én, talált egy fél pár kesztyűt, És vele örültem lesben ott, hogy a teremtő enyhült. Bújtomban szurkoltam: Istenem, Istenem és teremtőm, A kesztyű párját lelje meg, segíts a vén tanárnőn. Ultima ora non datur secunda, A kesztyű párját lelje meg, Add a kezébe teremtőm végre, A végén még más találja meg. Mivelhogy volt ott rengeteg Szemétben túró pára, S minden bódé mögé bebújt Mindnek egy tanítványa. Piacon járva láttam ezt, Láttam, és jól megnéztem, Úgy mondtam el most, úgy, ahogy Volt is ez voltaképpen. 1994.
lionheart
2012. január 13. 17:05
Apam a borgyarban dolgozott palyakezdestol nyugdijas koraig. Teljesen tonkretette, ahogy leepult az egykor 2500 embert foglalkoztato hatalmas uzem. Persze, lehet dumalni a kapukon beluli munkanelkulisegrol, stb, de napi tobbezer tonna (!) bort dolgoztak fel, ment a cipogyarakba (altalaban a keleti hatar kozeleben voltak ezek) utana meg exportaltak a ruszkiknak, 10 ezer szamra a cipoket.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!