„Az rendben van, hogy állampolgáraink egy szomszédos államban fognak választani?
Nem, a magyarjaink többsége ebből nem kér. A borzasztó az, hogy politikai játék tárgyává váltunk. Orbán úgy viselkedik, mint egy falusi macsó, aki mindenkit akar. Szlovákia pedig mint egy féltékeny feleség, akinek a férje más nőre még csak rá sem nézhet. Sirok a felett, ahogy Szlovákia bemasírozott ebbe a primitív csapdába.
Mit tehet most Szlovákia a Magyarországgal való kapcsolatok javítása érdekében?
Ha konfliktusokat oldunk, a résztvevőknek mindig magyarázzuk, hogy az nyer, aki képes valami eredeti, paradox lépésre, melyet nem vár senki. Ebben az esetben ilyen lehet a kettős állampolgárság lehetővé tétele. Mi történne? Ki menne el? Senki.
Nem erősödnének ezzel Magyarország revizionista törekvései?
Kérdem én, ki szeretne Magyarországhoz tartozni? A szlovák politikai elit tényleg nem ismeri a valóságot? A szlovákiai magyarok lojálisak. De ha valaki provokatív módon jön azzal, hogy legyél lojális, elküldöm őt valahová. Elnézést kérek, én nem vagyok lojális? Katona voltam, hat óráig dolgozom, adót fizetek, Szlovákiát képviselem, és az emberek többsége hasonlóan viselkedik. Mit akarnak még? Hisz igy Orbán karjaiba zavarnak bennünket. Ő meg visszazavar bennünket ide.
Ön pszichiáter. Mi történik, ha miniszterelnökként szembetalálkozik egymással két olyan személyiség, mint Fico és Orbán?
Mindketten alfa hímek, ami semmi jót nem jelent. Nincsenek még a jelei sem annak, hogy képesek lennének megoldani a problémákat.
Milyen mértékben jelenthet inspirációt Orbán Viktor Fico számára?
Nagyon. Sok hasonlóság van bennük értékrendileg, világlátásban, és kommunikációban is. Fico tanulhat Orbántól, utánozhatja azt, amit kipróbált, Orbán lépései megerősítésként hathatnak. Orbán ugyanezt a játékot fogja játszani. Nagyon jó, negatív szimbiózis lesz köztük.”