Üzembiztos ember rengeteg van

„Mindketten híresek arról, hogy finoman fogalmazva »nem technikaőrültek”

Bajor Imre: Egyébként nekem van  »okostelefonom«, SMS-t még nem tudok küldeni, de sok minden mást már igen – pl. fényképezni.

Gálvölgyi János: Én autóval közlekedem, ezért pl. tudom melyik a kuplung, és melyik a gázpedál, ellentétben az Imrével. És azt látom, hogy szinte mindenki állandóan telefonál. Ennyi fontos embert én még életemben nem láttam. Én akkor telefonálok, amikor akarok. Az én számomat senki nem tudja két-három ember kivételével, mert nem érzem magam olyan fontos embernek. Aki el akar érni, az elér. Az internetet a világ legcsodálatosabb és legmocskosabb találmányának tartom. Múltkor beütöttem »Bilicsi Tivadar”, kijött hatmillió dolog. Véletlenül beütöttem egy másik oldalt, és a gyomrom kifordult, és azt éreztem, hogy ki akarok szaladni ebből a 2011-es magyarországi világból, mert ez elképzelhetetlen. Itt tartunk 2011-ben, hogy visszaszaladunk hetven évet, amikor nem volt még internet. Most legalább van. Nem tudok pénzt átutalni, nincs bankjegykártyám, de ettől még nagyon jól elvagyok. Viszont rengeteg könyvem van, amit olvasok. Nem látok embereket körülöttem, hogy könyv lenne a kezükben.

Bajor Imre: Tudja miért olyan sikeres a Heti Hetes? Mert ismert emberek beszélgetnek. Beszélgetnek. Ma olyan, hogy beszélgetnek emberek, nos ilyen nincs. Egyszerűen nem ülnek le, nem találkoznak. Ezer éves jó barátok, akik soha nem vesznek össze. Egész egyszerűen öt percük nincs erre, mert rohannak a megélhetés után, teljesen őrült módon. Tudja mit szoktam mondani a színházról? Hogy megbolondulok. Bemegyek az Operett Színházba, és ötven ember fut el egyszerre. Megőrülök. »Tűz van?« – kérdezem. Nem, balett óra, énekóra, beéneklés, kiéneklés, próba. Mondom: »Mit próbáltok? Tíz éve be lett mutatva. Mit kell rajta próbálni?« Ki lett írva nekik, és mindenki rohan. Olyan, mint ha bemennék egy gyárba. Ez valamikor a világ legelegánsabb foglalkozása volt. Bejöttek emberek, – Agárdy Gábor, Dajka Margit – halál elegánsan, kimosakodva, egy ünnepnapra, hogy akkor ők játszanak este hét órakor. Nyugodtan elbeszélgettek hattól fél hétig, utána elmentek, átöltöztek, készültek az előadásra. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy utána elmentek vacsorázni, levezettek. Ennél elegánsabb foglalkozás nem kellett. Miközben természetesen délelőtt próbáltak, és csinálták a maguk dolgát, forgattak, mentek ide-oda. Ma e helyett gyárak vannak. Gyárak. A lényeg: a dolognak kihalt a bája. Generációk kihaltak, ma már csak egy-két ember van akire érdemes erősen odafigyelni, és dolgozik is. És van egy csomó olyan ember, aki arra lett idomítva, hogy teljesítsen egy gyárban. Hogy milyen színvonalon, az nem érdekes. Csinálja meg – legyen üzembiztos. És én ezt nem bírom. Ne legyen üzembiztos – »én egyszer láttam egy zsenit«. Üzembiztos ember rengeteg van.”