Republikánus amerikai elnök 24 órát sem adna Orbánnak

„– Mire számít 2012-ben? A The New York Timesban december közepén azt írta, hogy Orbán meg fog alázkodni, kényszerűen elfogadja majd az IMF feltételeit. Még mindig biztos ebben?

– Restellem bevallani, de ma már nem. Meglepett mindaz, ami a magyar belpolitikában december második felében történt. Meglepett a törvényeknek az a tömege, amelyet a magyar Országgyűlés átgondolatlanul megszavazott, meghökkentett az elutasításnak az a hevessége, amellyel a magyar hivatalosság a külföld tanácsait és aggályait fogadta. Ma már tehát nem lennék annyira határozott, mint amikor a cikkemet írtam, de továbbra is azt gondolom, hogy új helyzet áll elő, ha hozzányúlnak a Nemzeti Bank valutatartalékaihoz, és azok néhány hónap alatt kifogynak. Akkor a kormánynak, Orbán Viktornak és körének új kölcsönökért kell folyamodniuk. Ezek a kölcsönök pedig nem jönnek sem Kínából, sem Oroszországból, sem a Közel-Keletről. Ezeknek a forrása csakis az IMF és az Európai Unió lehet, tehát a feltételeiket el kell fogadni.

– És mi lesz hosszú távon? Lehet, hogy Orbánék tényleg húsz évre rendezkednek be, ahogy ezt a miniszterelnök híveinek ígérte?

– Ugyan kérem! Én nemhogy húsz vagy tíz évre, de öt évre sem számítok. Ám ez elsősorban nem attól függ, hogy az Egyesült Államok vagy az Európai Unió mit tesz, hanem attól, hogy mit tesz a magyar szavazó. Kétségtelen, hogy számos politikai, alkotmányjogi, közjogi törvény – különösen azok, amelyeket december második felében fogadtak el, és amelyekről Clinton külügyminiszter levele is szólt – megnehezíti a jelenlegi kormány leváltását. Én mégis egyetértek Palmer nagykövettel: igenis vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt – ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen – elmozdítsák. Nem hiszem, hogy Európa közepén hosszú távon fennmaradhatna egy kézivezérelt politikai és gazdasági rendszer.”