„Korábban a mindennapi bálványimádat elterjedéséről beszélt. Mit értett ez alatt?
Az Európai Unió alapvetően jó dolog, nem akarnék ellene beszélni. De szerintem az is egy bálvány, az EU-ban az első és legfőbb parancsolat ugyanis úgy hangzik, »Tiszteld a te uradat, új Istenedet, a tőke szabad mozgását.« Ezt senki nem gátolhatja semmilyen törvénnyel. Bálvány minden, amitől az ember végső válaszokat, végső megoldásokat vár, és amelyekről végül mindig kiderül, hogy nem adnak igazi megoldást, nem lesz tőle sem boldogabb, sem élhetőbb egy közösség. Bálványtisztogatásra lenne szükségünk nekünk, magyaroknak is!
Hogy jelenik meg az említett mentalitás a pénzügyi válságban?
Vegyük a pénzpiacoknak, és a bankoknak a válságát, a bankok becsődölését. Azt mondták, hogy a pénz, a matematika, a számítások - ezek a legegzaktabb dolgok. Nincs semmi közük a lelki és az erkölcsi világhoz. Ugyanakkor, ha az ember megvizsgálja azt a magyar szót, hogy hitel vagy hitelválság, rájöhet, hogy ez a fogalom a hitelességgel függ össze. Ha eltűnik a bankok iránti bizalom, abban a pillanatban - hiába a matematika meg minden egyéb – a korábbi törvényszerűségek nem működnek. Ez a bizalmi válság ilyen értelemben áthatja az egész világot, teret nyer a »Fogyasztok, tehát vagyok« életfilozófiája. Ez tarthatatlan álláspont, egyéni és közösségi szempontból egyaránt. Egy válság a keresztény ember számára mindig az apró örömök, a kis dolgokkal való megelégedés időszaka. Ez a nézőpont segíthet abban, hogy egymás számára is elviselhetővé tegyük az életet, és se magunkat, se egymást ne csapjuk be!“