Vissza Ázsiába, vagy irány Svédország?

Ha a pénzügyi-gazdasági, illetve a kulturális korlátok nem teszik lehetővé az egyik versenyképes utat, elvben érdemes lehet a másikkal próbálkozni. A magyar politikai vezetők megnyilatkozásaiból már évek óta érzékelhetjük, hogy sokuk számára vonzó az ázsiai felzárkózás útja - ők az észak-európai jóléti állam helyett az ázsiai fejlesztő államot vizionálják Magyarország jövőbeli gazdasági növekedésének mozgatójaként. Ez a megközelítés egyrészt szívesen kacérkodik azzal a modellel, amelyben bizonyos »versenyképességi kulcságazatokat« központilag jelölnek ki, a különböző nagyívű fejlesztési tervekben gyakran felbukkan a járműgyártás, a gyógyszeripar vagy a gyógyturizmus – mondván, korábban Japán, újabban Dél-Korea, Malajzia vagy épp a világ egyik legversenyképesebb országaként számon tartott Szingapúr is a centralizált ágazati fejlesztés logikáját követte, legalábbis a felemelkedés bizonyos időszakában.

Az ázsiai út másik vonzerejét számos hazai politikus számára a hatékony kormányzás jelenti – élesen szembeállítva ezt az elmúlt évtized magyar gyakorlatával, amelyben a különböző rendszer-átalakítási törekvések tipikusan felhígultak, illetve visszájukra fordultak. Ebből a szempontból különösen érdekes, hogy a sikeres fejlődési pályát bejárt ázsiai országok felemelkedésének egyik magyarázataként a főszereplők egyike, jelesül Li Kuan Ju  (aki három évtizeden keresztül volt Szingapúr miniszterelnöke) a demokrácia korlátozottságát szokta emlegetni. Lee megközelítésében a demokrácia olyan luxusjószág, amely csak kellően fejlett országokban működhet eredményesen – fejlődő-felzárkózó országokban inkább a hatékony kormányzás gátját jelenti. Tegyük hozzá, mindez nem puszta politikusi kinyilatkoztatás – a politikai rendszerek és a gazdasági fejlődés kapcsolatát elemző nemzetközi összehasonlító kutatások eredményei részben alátámasztják ezt, azaz bizonyos történelmi időszakokban, bizonyos kontinenseken a demokrácia valóban lehet negatív hatású a gazdasági fejlődésre. Aligha véletlen, hogy a legversenyképesebb ázsiai országok közül magas fejlettségi szintjük mellett várhatóan idén is 4,5-5 százalék körüli növekedést elérő Szingapúr vagy Hongkong ma is legfeljebb a demokrácia és a diktatúra közötti átmeneti politikai rendszerű országok csoportjába sorolhatók.