Felsőoktatás: maradsz, vagy fizetsz és mehetsz

„A költségcsökkentő szándékú intézkedések középtávon hasznot és veszteséget egyaránt hozhatnak. A belföldi munkavégzés és adófizetés elvárása az ország által finanszírozott tanulmányok országon belüli megtérülése miatt jogos igény, de a kívánt folyamokkal ellentétes hatást is elérhet. Eleve azt a feltételezést erősíti, hogy a magyarországi munkavállalók jelenleg többnyire nehéz helyzete a jövőben sem fog javulni, vagyis a később végző hallgatók is külföldi munkát szeretnének majd. Hoffmann maga is ismerhetné a nevelés egyik alapelvét: a jutalmazás többet ér a tiltásnál. Az itt végzettek munkához jutásának segítése hasznosabb lehetne egy, a nehéz helyzetben lévő országhoz kötött jövő elrettentő képétől.

Aki eleve külföldre vágyik, az persze elkerülheti az egész procedúrát: az Unió adta lehetőség, a külföldi egyetemek viszonylag alacsony szintű bejutási feltételei szinte magukba szippantják majd a kifelé tartó fiatalokat. És akik kifelé tartanak, azok ideális esetben az ország leendő, széles látókörú elitjét is alkothatnák. Így viszont nem utolsó szempont, hogy a tanulmányaikat külföldön végzők jóval nagyobb eséllyel ott is maradnak majd, ha munkavállalásra kerül a sor. Ezzel persze itthon helyeket szabadítanak fel hazájuk iránt nagyobb elkötelezettséggel rendelkező társaik számára, de szellemi tőkéjüket, pénzüket sem itt kamatoztatják majd, adójukat nem itt fizetik, keresetüket sem itt költik.

Kérdéseket is felvet az oktatási államtitkár bejelentése: mi lesz azokkal, akik jó tanulmányi eredményeik miatt az önköltséges képzésről az államilag finanszírozottra kerülnek át, esetleg fordítva, elégtelen vizsgaeredményeik nyomán egy idő után lecsúsznak a támogatásról? (Bár ez az átjárhatóság eddig is döcögősen, keveseket érintve működött, a probléma fennáll.) Hogy reagál majd az Unió egy, a munkaerő szabad áramlását korlátozó szerződésre? Mi lesz azokkal, akik itthon nem jutnak álláshoz?”