„Demmel József már könyve előszavában leszögezi: a publicista, író, politikus, tanár, a szlovák történelem egyik legnagyobb alakjának számító Ľudovít Štúr portréjának megrajzolásakor – szigorúan a forrásokból kiindulva – szakítani akart a még a legújabb magyar történelmi kutatásokban is megjelenő Štúr-képpel. Ez ismerős lehet bárkinek, aki idehaza végzett egyetemi szintű történelmi tanulmányokat vagy csak olvasott a korszakról. Eszerint Štúr pánszláv agitátor volt, a szlovák tömegekre semmilyen hatással nem bírt, csúfosan megbukott az 1848-as forradalom ellen szervezett légióval. A szlovák koncepció, amelyet könyvében Demmel szintén kritika alá von, ennek természetesen homlokegyenest ellenkezője: a férfiú a nemzet atyja volt, már-már jézusi személyiségjegyekkel rendelkezett. Ugyan nem élhette meg az állatias magyar elnyomás bukását, de eszméi végül diadalmaskodtak.
A történész – miközben hangsúlyozza, hogy nem a minden áron való deheroizálás szándéka vezeti – aprólékos munkával alapjaiban változtatja meg ezeket a képeket, s ezáltal közelebb visz a történelem megértéséhez. Az északi szomszéd nép múltjában kevéssé járatos magyar olvasót pedig nem mellesleg megismerteti a XIX. századi szlovák nemzetépítésben résztvevők köreivel.
A hatás azonban aligha lehet ugyanaz a Duna két oldalán: míg a magyar nemzeti identitásban semmilyen szerepe nincs Ľudovít Štúrnak, vagy a XIX. századi szlovák nemzeti mozgalomnak, ezért a jól alátámasztott tudományos érvelésnek kijáró érdeklődéssel olvassuk a korabeli Magyarország iskoláztatási stratégiáiról, identitáskérdéseiről, hálózatépítési technikáiról szóló részeket, kérdés: Pozsonyból nézve elfogadható-e a néha igencsak alátámasztott mítosztalanítás.”