Michl József, Michl József...

Már Rousseau is megírta, vissza a természethez, ám a libsik nem tartják magukat ehhez: láthatják, állat-mama is pofozza fiát. Persze, fő a mértéktartás. Népség is van, ki csak a pofonból ért, velük szemben is használható lenne e módszer.

A Népszava még él?

"Az így hülyére pofozott gyerekből azután könnyen lehet... miniszterelnök is." Persze, hogy lehet, ott volt a gyurcsányi is, aki évekig bérmálkozott, mert már akkor is olyan hülye volt szegény :)

Veress Jenő ismét tanúbizonyságot tett arról, hogyan lehet túlzásokkal teljesen félremagyarázni dolgokat. Ez persze semmit nem von le Michl úr hülyeségéből. Én nem vagyok élből az ésszerűség határain belüli fenyítés ellen. Amikor én a 90-es évek legelején általános iskolás voltam, a tanáraink repertoárja a következő volt: 1. koki/kokszi - ez volt az alap, a kisebb kilengésekért járt 2. fülcimpacsípés - ehhez már súlyosabb vétség kellett, egyébként igen fájdalmas, de nem okoz komoly következményeket 3. pajeszhúzás - alapvetően ugyanazon jellemzőkkel bír, mint a 2. 4. pofon - súlyos galibát, súlyos tiszteletlenséget és fegyelmezetlenséget kellett tanúsítani ahhoz, hogy az ember pofont kapjon, ultima ratio jelleggel alkalmazták, én soha nem kaptam Ez eddig rendben. Amikor vmelyik osztálytársam pofont kapott, mindig egyet értettünk a tanárra, mert ahhoz már tényleg minden határt át kellett lépni. Egyszer volt, hogy az egyik osztálytársam fellázadt és előadta egy koki és pajeszhúzás után, hogy neki jogai vannak, de az egész osztály lehurrogta és felhívtuk a figyelmét, hogy aki ilyen hülye az ne okoskodjon. Soha nem éreztem úgy, hogy a koki, vagy a fülcimpacsípés engem megalázott volna vagy visszavetett volna a fejlődésben, vagy lelki sebeket ejtett volna rajtam, sőt! És otthon eszembe sem jutott volna rávenni apámat, hogy ügyvédeket szabadítson rá az iskolára, mert el sem akartam mondani neki, hogy engem megfenyítettek. Attól nem tartottam annyira, hogy tőle kaptam volna a következőt, mert összesen kb. 2-3x vert meg (de akkor sem nagyon), kisebb koromban, mikor elég nagy csínytevést követtem el, de biztos helyeselte volna a tanári kokit. Azt viszont Michl úrnak látnia kellene, hogy ezek az idők elmúltak, a társadalom széles körben nem ért egyet ezekkel a módszerekkel. És mivel így van, ezért nem is lehet visszahozni őket, az meg kontraproduktív, hogy azt fenyítik, akinek a szülői "felhatalmazást adtak", akinek meg nem, annak finoman a lelkére beszélünk. Egyébként teljesen mindegy, hogy mit írnak a törvénybe, a büntetőjog és a bírói gyakorlat alapján a szülő fenyítőjoga a személyi szabadság korlátozása (pl. szobafogság) és a tettleges becsületsértés (pl. pofon, fenekelés) - ig terjed, a pedagógusé, meg legfeljebb a személyi szabadság enyhébb korlátozása és a szóbeli becsületsértés (pl. indokolt szóbeli dorgálás, leszidás, stb)-ig. Amin jobb lenne elgondolkodni az uraknak, hogy szóbeli dorgálással, lelkükre beszéléssel, lelki fröccsel sok osztályban nem lehet fenntartani a rendet, aminek az a következménye, hogy aki akar, nem tud fejlődni, mert a tanár nem tud tanítani, nem haladnak az anyaggal. Tehát mivel a rábeszélés nem működik, a testi fenyítés nem játszik/nem játszhat ezért azt kell lehetővé tenni, hogy aki súlyosan zavarja az órát az eltávolítható legyen az osztályteremből, igazolatlan órával, többszörös visszaeső esetén pedig az iskolából való eltávolítás, azaz a kirúgás a megoldás. Olyan osztályban, ahol van pár renitens, az egész oktatás fölösleges addig, amíg olyan elvek szerint gondolkodunk, hogy a "gyereknek joga van minden körülmények között részt venni az órán". Nem lehet a "rosszcsontok" oldalára csak jogokat telepíteni, a felelősséget (az osztály megtanítása a tananyagra a tanár feladata és felelőssége) pedig teljes egészében ráterhelni a tanárra. Szerintem ezen kellene agyalni, mert nem lehet olyan osztályban tanítani és tanulni, ahol egy két renitens úgy érzi, hogy bármit megtehet, órán járkál, beszólogat, felül a pad tetejére, mobilon felhívja a tesókáját, stb.