A piacok világkormánya

„A globális piacokat a világ nagyhatalmai hozták létre, hogy minél több pénzt szivattyúzhassanak ki a világból a saját céljaikra. Gyermekük azonban gyorsabban felnőtt, mint gondolták, és átvette a hatalmat. Ez egy teljesen új korszak kezdetét jelenti. Gondoljanak csak bele: egy olyan intézmény irányítja az egész világ életét, amelynek vezetőit senki nem választotta meg. Pedig annak a demokratikus berendezkedésnek az alapja éppen az, hogy amely létrehozta, azt magunk választjuk. Mi bízzuk meg azokat az embereket, akik sorsunkat befolyásoló döntéseket hozhatnak. Erre most kaptunk egy olyan intézményt a nyakunkba, amelyről csak azt tudjuk, hogy globális, de nem ismerjük ki magunkat a működésén, és azt sem tudjuk, kik is vezetik tulajdonképpen. Már nem nukleáris fegyverarzenáltól rettegnek a kormányok, hanem attól, hogy a piacok megvonják tőlük a bizalmat, és csődbe mennek.

A nemzetközi pénzpiacok ugyanis többek között azért tudták átvenni a hatalmat, mert betöltöttek egy űrt, pontosabban helyrehozták az egyensúlyt a csődkockázat visszahozatalával. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy rosszabb lesz a világ attól, ha megjelenik a képletben egy olyan tényező, amely ésszerű gazdasági döntések meghozatalára sarkallja a politikusokat. Az európai válság lényege: a politikusok még mindig nem akarnak hinni a szemüknek, és még mindig úgy tesznek, mintha ők irányítanának, pedig a szerepük ma már arra korlátozódik, hogy végrehajtsák, amit a piac megkövetel. És az egyáltalán nem követel őrültségeket. A megszorítás és a vele járó munkanélküliség rövid távon kétségtelenül fájdalmas döntéseket követel, de ezzel olyan szerkezetváltásra kényszeríti a kormányzatokat, amilyenek hosszú távon fenntarthatóvá teszik egy ország gazdaságát. A piac azzal büntet, hogy minél tovább halogatják a politikusok az elkerülhetetlen döntéseket, annál drágábbá teszi a végeredményt. Gondoljanak csak bele: az Európai Unió legnagyobb befizetői milyen boldogok lennének ma, ha csak a görög válsággal kellene bajlódniuk. Ha az elején leírták volna a görögök 350 milliárd eurós tartozását, akkor ma nem az euró szétesésének reális veszélyével állnánk szemben, amelynek elkerülése több ezer milliárd eurójába és függetlenségük elvesztésébe kerülhet majd ugyanezen országoknak.”