Talponálló

„»Színvonalasan szórakoztató« - dicsértem már egyszer a Maradj talpon! vetélkedőt, mert a Gasztroangyalhoz hasonlóan ennek a műsornak is nagy erénye, hogy értéket közvetít, de nem fáradtan, ódivatúan, hanem XXI. századi színvonalon. Gundel Takács Gábor vérbeli műsorvezető, a váratlan helyzetekre mindig van egy frappáns bemondása, de alaposan fel is készül a műsorra. A feladványok mögött húzódó tudásanyagon lehet vitatkozni; a Pa-dö-dő Szabó János című dala vagy Szalacsi Sándor »munkássága« szerintem sem része az alapműveltségnek, de gyakran jönnek elő alapos lexikális tudást feltételező kérdések is, ezért ennyi komolytalanság belefér.

Kezdetben sokan kárhoztatták a műsort, amiért a kieső játékosokat egy csapóajtón keresztül »léptetik le« a mélybe, de azóta kiderült: cukorbetegeket, epilepsziásokat, mozgásszervi problémával küzdőket eleve nem válogatnak be a játékosok közé, tehát a röpke szabadesés kockázatát sikerült a minimálisra csökkenteni. (A sajtóhírek szerint várandós anyukák sem indulhatnak a játékban, mégis, az eddigi csaknem félszáz adás legjobb jelenete volt, ahogy egy kieső kismamát lassan, óvatosan leeresztettek a süllyesztőbe.) Így a legkevésbé sem tűnik ijesztőnek ez a vicces show-elem, ami az adás idején kimutatható nézőszám-emelkedést produkált a kisgyerekek körében is. A mérési adatokat saját empirikus kutatásommal is meg tudom erősíteni: van szerencsém estéimet a műsor egyik legfiatalabb rajongójának társaságában tölteni, aki háromévesen szinte semmit nem ért a kérdésekből, mégis látható örömet okoz neki, hogy az aktuális játékost biztathatja: »Essél már le! Essél már le!«”