Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
A ma lezáruló tehetségkutató honfitársaink egy nagy csoportjának egyedüliként szolgáltatta a szavazás élményét. Vegyük ezért komolyan!
„Az, hogy ki lesz a verseny győztese tulajdonképpen teljesen mindegy, az eddigi tapasztalatok ismeretében karrierje, jövője megjósolható. Erről legutóbb a Hírszerző is írt, s az állomások kb. az alábbi sorrendben következnek majd: Budapest Aréna, ismertebb klubok, vállalati rendezvények, plázaparkolók, falunapok, közben tv-szereplések, celebkedés, esetleg egy-két lemez, aztán a feledés homálya. Nagy kiugrást a fináléba jutottaktól sem várhatunk. Éppen ezért meglepetés, hogy a közönség már megint és még mindig hisztizik, és a világhálón a rajongók már-már ölre menve szapulják egymást a kedvenceik védelmében.
Ki érdemelte meg a továbbjutást – Tarány vagy Baricz?, ki nyeri a döntőt – Muri vagy Kocsis? – ez a sehová sem vezető alapkérdés a durvuló vitákban, holott nyilvánvaló, hogy ezeknek a versenyzőknek a többsége sem kavarja fel a magyar showbiz szennyes állóvizét, viszont örvendetes módon idén vannak a műsornak voltak olyan szereplői is, akikre szép jövő várhat, ha...”