„A nagyáruházairól híres, elegáns Regent Streeten hömpölygött a tömeg a magasban sziporkázó ünnepi fényhálók alatt. Itt található a világ legnagyobb játéküzlete, az ötemeletes Hamleys, az 1780-ban alapított családi cég, amely olyan patinás britannicum, mint a Rolls-Royce. Persze immár egy izlandi bank birtokolja, a Rolls-Royce meg a BMW-é, a Land Rover az indiai Tata cégé, a legszebb londoni luxusszálloda, a Dorchester pedig a Brunei Befektetési Ügynökségé. Az angolok eladták a családi ezüstöt. (...)
Feltűnő, milyen túlnyomó arányban kínai gyártmányúak az árucikkek. Még a Rubik-kocka és a húszról tíz fontra leszállított árú Rubik 360 csodagömb gyártási licencét is Kína vette meg. Viszont a Capitalynak megfelelő Monopoly immár papírpénz nélkül, plasztik hitelkártyákkal és számológéppel játszandó változatát a gazdasági nehézségekkel küzdő Írországban készítik. (...)
Az újságíró bámészkodik, töprenkedik. A szeretet ünnepe után jön az új esztendő. Milyen lesz? Érvényesül majd a Rubik-igyekezet, hogy az egymásnak megfelelő színek egymás mellé klappoljanak? Lesz szív minden brummogó mackóban? Vagy más se vár ránk, mint a tikk takk bumm?”