„Ne feledjük: a Fidesz-kormány tagjaként Fellegi Tamás nem mondhat magáénak személyes sikertörténetet. Nem volt képes jól megjátszani a kínai kártyát, az orosz kapcsolatok ápolójaként sem brillírozott, a szaúdi befektetési remények úgyszintén elszálltak. Bárhová ment Fellegi a kormány képviseletében, azzal kellett szembetalálnia magát, hogy amint a miniszterelnök nyomában járva megpróbált konkrét megállapodásokra jutni, végtére mindenütt falba ütközött. Ázsia és Európa egyaránt a tudomására hozta, márpedig Magyarország nem elég bizalomgerjesztő ahhoz, hogy ott komoly cégek kockára tegyék a pénzüket.
Felleginek látnia kellett, hogy ő maga hiába viselkedik és nyilatkozik mértéktartóan, hiába utasítja el a dermesztő kormányzati kommunikáció arrogáns paneljeit, ha egyszer a potenciális befektetők mindenképp megértik: ebben az országban nincsenek szerződéses garanciák, és nem tartják be a jogállami normákat. A fejlesztési miniszter tehát kénytelen volt felfogni, hogy az a politikai klíma, amit az övéi teremtettek, éppenséggel nem teszi lehetővé az ország fejlesztését.
Ha jóindulatúak akarunk lenni, akkor azt kell feltételeznünk, Fellegi Tamásnak elege lett abból, hogy mások tegyék tönkre az ő reputációját. Mentené, amíg még menthető.”